εἶμι
• Morfología: [pres. ind. 2a sg. εἶσθα Il.10.450, Od.19.69, εἶς Hes.Op.208, 3a sg. εἶτι SEG 9.72.57 (Cirene IV a.C.), imperat. 3a sg. εἴτω Hsch., 3a plu. ἴτων A.Eu.32, ἴτωσαν E.IT 1480, Pl.Lg.765a, panf. ἴοδυ (dud. si por ἰόντων o ὄντων) IPamph.3.19 (IV a.C.), subj. 1a sg. ἐίω Sophr.47, Hsch., 2a sg. ἴῃσθα Il.10.67, 3a sg. ἴῃσιν Il.9.701, cret. εἴι ICr.4.81.7 (Gortina V a.C.), beoc. ἴει IG 7.207.8 (Egostena III a.C.), 1a plu. ἴομεν Il.2.440, Sol.2.7, opt. 1a sg. ἰοίην Sapph.182, X.Symp.4.16, 3a sg. ἰείη Il.19.209, ἰοί{ι} IG 4.760 (Trecén V a.C.), inf. ἴμεν Il.1.170, B.19.12, Mosch.4.26, Ps.Archyt.Pyth.Hell.41.16, Opp.C.2.87, ἴμεναι Il.20.32, ἴναι Orác. en Str.9.2.23, tard. v. med. ἴεσθαι Cyr.Al.M.69.377C, part. sg. nom. fem. [ἰο]ῖσα Alcm.3.80, ἴεσσα Hsch., plu. nom. masc. i-jo-te (ἰόντες) DMic.; impf. 1a sg. ἤια Od.4.427, Hdt.4.82, 3a sg. ἤιε Il.1.47, Hdt.2.26, ᾖε Od.18.257, ἴε Il.2.872, 3.383, ᾔειν Pl.Ti.38c, Criti.117e, ἔιε ICr.4.72.2.47 (Gortina V a.C.), 1a plu. ᾔομεν Od.10.251, 3a plu. ἴσαν Il.1.494, Od.1.176, ἤισαν Il.10.197, ἤϊον Od.23.370, 24.501, 3a du. ἴτην Il.1.347, ᾔτην Pl.Euthd.294d]


I 1ir gener., sin indic. de direcc.: c. dif. compl. de lugar en giro prep. ἰὼν κοίλης ἐπὶ νηός yendo sobre la cóncava nave, Od.2.332, ὑπὲρ αὐτάων βαθὺν ἠέρα τέμνον ἰόντες h.Cer.383, κατὰ γαῖαν ἴμεν Opp.l.c., οἷος δ' ἀστὴρ εἶσι μετ' ἀστράσι Il.22.317, ἰέναι πολλὴν ἐπὶ γαῖαν Od.2.364, δι' Ἐρχομενοῦ εἱλιγμένος εἶσι δράκων ὥς recorre Orcómeno formando curvas como una serpiente de un río, Hes.Fr.70.23, διαβάντι δὲ τοὺς λιμένας ... τρεῖς ἀρξάμενον ἀπὸ τῆς θαλάττης ᾔειν ἐν κύκλῳ τεῖχος según se pasan los tres puertos, iba en círculo una muralla que partía del mar Pl.Criti.117e, ὅπως μὴ διὰ τῶν ὁδῶν φανεροὶ ὦσιν ἰόντες Th.2.3, διὰ τῶν βαθυτέρων τῆς γῆς ἰόντος del sol, Cleom.1.4.206, πέλεκυς ... ὅς τ' εἶσιν διὰ δουρός hacha que penetra en la madera, Il.3.61, c. gen. ἰὼν πολέος πεδίοιο yendo por un gran llano, Il.5.597, c. part. ἠΰτε ἔθνεα εἶσι μελισσάων ἁδινάων ... πέτρης ἐκ γλαφυρῆς ... ἐρχομενάων como van los apretados enjambres de abejas saliendo de la oquedad de una roca, Il.2.87, c. adv. ἐγγὺς ἰών acercándose Tyrt.7.29, ἆσσον ἴμεν Mosch.l.c.
fig., de la palabra extenderse φάτις εἶσιν ἅμ' ἠελίῳ ἀνιόντι tan pronto amanezca se extenderá la noticia, Od.23.362.

2 expr. la dirección ‘hacia’ ir a, dirigirse a c. adv., giro prep. o ac. de direcc. οἴκαδ' ἴμεν Il.1.170, 17.155, νῦν δ' εἶμι Φθίηνδ' Il.1.169, ἴσαν πρὸς Ὄλυμπον ἀγαλλόμεναι ὀπὶ καλῇ Hes.Th.68, cf. Il.1.494, ἴθι πρὸς τὸν μύρμηκα LXX Pr.6.6, ἴομεν ἐς Σαλαμῖνα μαχησόμενοι vayamos a Salamina a luchar Sol.l.c., ᾔεσσαν εἰς ἀγορήν Xenoph.3.3, εἰς πάσας τὰς πόλεις ἰέναι D.S.11.2, c. part. de fut. αὐτὴ ... Ἑλένην καλέουσ' ἴε y ella fue a llamar a Helena, Il.3.383, εἶμι γὰρ ὀψομένη πολυφόρβου πείρατα γαίης, Ὠκεανόν τε Il.14.200, εἶμι δὴ πρὸς Σέξτον τὸν φιλόσοφον μαθησόμενος, ἃ οὔπω οἶδα me dirijo a casa del filósofo Sexto para aprender lo que todavía no sé Philostr.VS 557, c. ac. de direcc. εὖτ' ἂν ἴῃ Χαρίτων χορὸν ἱμερόεντα Od.18.194, frec. c. valor de fut. ἢ τάχα καὶ δαλῷ βεβλημένος εἶσθα θύραζε o pronto te irás fuera golpeado con un tizón, Od.19.69, cf. Il.1.426, ὕστερον εἶσθα θοὰς ἐπὶ νῆας Il.10.450, cf. 18.280, πρὸς Ὄλυμπον ἀπὸ χθονὸς ... ἴτον irán desde la tierra hasta el Olimpo Hes.Op.199, ἐπὶ δαῖτας ἴασιν irán al banquete Pl.Smp.174b, ἐπ' ἄλλην πόλιν ἴασιν Lys.2.22, ἐπὶ τὸ σᾶμα εἶτι SEG 9.72.57 (Cirene IV a.C.), εἶμι δ' ἐς αὐγὰς ἠελίου ascenderé hacia los rayos del sol A.R.4.1744, οὐκ εἶ σύ τ' οἴκους ...; ¿no irás tú al palacio? S.OT 637
c. dat. ὅτι νόστιμος εἶμι τοκῆι porque regresaré al padre Nonn.Par.Eu.Io.16.10.

3 c. ac. int. recorrer οἱ δ' ἴσαν ἐκβάντες λείην ὁδόν y ellos tras desembarcar recorrían un camino llano, Od.10.103, πρέπει σε φερτάταν ἴμεν ὁδόν B.19.12, ὀρθὰν κέλευθον ἰὼν τὸ πρίν Pi.P.11.39, (ὁ ἥλιος) ἰὼν τὸ μέσον τοῦ οὐρανοῦ Hdt.2.25, cf. 26, ἴθι τὴν ὀρεινήν recorre el camino de la montaña X.Cyr.2.4.22, πάντα δ' ὁδὸν μίαν εἶσι todas las cosas recorren un único camino Opp.H.1.420
fig. ἄδικον ὁδὸν ἰόντων marchando por el camino de la injusticia Th.3.64.

4 c. suj. de líquidos, humores salir, fluir οὖρα δὲ τούτοισιν ᾔει πολλὰ παχέα la orina les salía a éstos en abundancia espesa Hp.Epid.1.10, τὰ μέντοι ... ὑγρὰ καὶ ἀφρώδεα πολλὰ ἀπὸ κεφαλῆς ᾔει Hp.Epid.3.13, τὰ ὕστατα οὐδὲ ἐπιμήνια ᾔει Hp.Epid.2.2.17, cf. 5.12, (ἀποστάσιες) ἢν ἴωσιν ᾗ δεῖ Hp.Epid.2.3.8, ἢν ... τὰ ἀπὸ τοῦ πλεύμονος ἴῃ ὁποῖα δεῖ Hp.Acut.12, ὅταν δ' ἐς ὀφθαλμοὺς ῥεῦμα ἴῃ Hp.Loc.Hom.13, ἢν μὲν ὦν ἀπὸ κεφαλῆς (αἷμα) ἴῃ Aret.SA 2.2.2.

5 c. sent. temp. prolongarse ἢν δὲ ἐς μῆκος ἡ νοῦσος ἴῃ y si la afección se prolonga Aret.CA 1.1.8.

II usos fig., sin mov. real

1 ir frec. c. trad. contextual ἰόντες ἐς τὰς τιμάς accediendo a los honores Democr.B 254, ἐπὶ τοῦτον δὲ τὸν λόγον εἶμι πρῶτον pasaré en primer lugar a este tema Gorg.B 11a.6, cf. Th.2.36, ὅστις δὲ ἰὼν ἐπὶ τὸν πλησίον κακῶς ποιήσων δειμαίνει quien dirigiéndose al prójimo para hacerle mal siente temor Antipho Soph.B 58, θύειν δ' ὅταν ἐπὶ νοῦν ἴῃ τινί cuando a uno se le ocurra hacer un sacrificio Pl.Lg.909d, ψυχῆς πείρατα ἰὼν οὐκ ἂν ἐξεύροιο Heraclit.B 45, (Χρόνος) ἰὼν πόρσω transcurriendo (el tiempo) Pi.O.10.55, ἀλλ' ἡ μὲν ἡμῶν μοῖρ' ὅποιπερ εἶσ' ἴτω vaya mi destino a donde tenga que ir, e.d., que mi destino siga su camino S.OT 1458, ἴτω κλαγγὰ τὸν ... Ἀπόλλω S.Tr.208, cf. Ar.Au.856, ἰόντες τε οἱ ἄνθρωποι ἐς τοὺς πολέμους cuando los hombres se lanzan a las guerras Th.1.78, ἐς τὰ παραγγελλόμενα ἰόντας obedeciendo a las consignas Th.1.121, τοῦτο μὲν ἴτω ὅπῃ τῷ θεῷ φίλον vaya esto por donde dios quiera Pl.Ap.19a, ἐκ τοῦ αἵματος εἰς τὴν γονὴν ἰέναι transformarse de sangre en semen Arist.PA 651b14, ἴθι ἀμεταστρεπτὶ πρὸς τὰς δυνάμεις αὐτοῦ Ph.1.290, ἐπὶ τὰς τέχνας ἁπάσας ἴθι καὶ σκόπει ve y atiende a todas las artes Gal.3.173, εἶμι δὲ ἐπ' αὐτὰς πάλιν τὰς πράξεις volveré a los hechos mismos Aristid.Or.1.151, οὗτος ἂν ἐγγύτατα ἴοι τοῦ γνῶναι ἕκαστον (εἰδῶν) ése sería el que más se acercaría a conocer cada una (de las ideas) Iambl.Protr.13.

2 frases hechas διὰ δίκης ἰέναι πατρί querellarse con el padre S.Ant.742, αὐτοῖς διὰ φιλίας ἰέναι hacer amistad con ellos X.An.3.2.8, διὰ μάχης ἰέναι τοῖς πολεμίοις entrar en combate con los enemigos Plu.Pel.20, ἰέναι ἐς τὴν ξυμμαχίαν hacer la alianza Th.5.30, ἰέναι ἐς λόγους entablar conversaciones Th.3.80, ἐς χεῖρας ... ἰέναι σφίσι llegar a las manos con ellos Th.2.81, παρὰ τὸν ἄνδρα ἰέναι ir junto al marido, e.e., copular con el marido Hp.Mul.2.119, 128, πρὸς τὴν κρίσιν ἰέναι τὴν νοῦσον hacer crisis la enfermedad Hp.Prog.11, πρὸς τοῦτον ἰέναι τὸν κίνδυνον afrontar ese riesgo Plb.11.31.7.

III expr. acercamiento desde el punto de vista del que habla

1 venir οὐδέ μιν οἴω νῦν ἰέναι y no creo que venga ahora, Il.17.710, ἤδη γὰρ τρίτον ἐστὶν ἔτος, τάχα δ' εἶσι τέταρτον pues ya es el tercer año y pronto vendrá el cuarto, Od.2.89, δεῦρ' ἴθι Il.3.390, Men.Pc.518, ἴτ' venid S.OT 1413, καί μοι δεῦρ' ἴτε presentaos a mí dicho de los testigos de un juicio, Lys.7.10, ὧδ' ἴθι, Κισσαίθα Theoc.1.151, νέφος ... ἰὸν κατὰ πόντον nube que viene por el mar, Il.4.278, c. ac. de direcc. πολλοὶ ἴσαν ἀνέρες ἡμέτερον δῶ Od.1.176, ἴθι μοι δόμον, οἰκέτα Io Trag.14, c. compl. indic. la procedencia χαλεποῦ γὰρ ἐκ πνεύματος εἶσι χειμών de un fuerte viento viene una tempestad A.Supp.167, καί κεν ἀπ' οὐρανόθεν ... Δημήτηρ ... ἴοι Orph.L.243, Πνεῦμά θ' ὃ πατρόθεν εἶσι Gr.Naz.M.37.1017A.

2 llegar βάλλον ἀπ' αὐτάων δηΐους ὑπὸ τεῖχος ἰόντας disparaban desde ellas (las almenas) contra los enemigos que llegaban bajo la muralla, Il.12.264, τοῦ δὲ θεάτρου πληρωθέντος αὐτὸς ὁ Φίλιππος ᾔει λευκὸν ἔχων ἱμάτιον D.S.16.93.

IV usos sin su primitivo valor semántico

1 como verbo auxiliar en perífr. c. part. fut. ir a ἀναβήσομαι δὲ ἐς τὸν κατ' ἀρχὰς ἤια λέξων λόγον retrocederé hasta el asunto que iba a tratar al comienzo Hdt.4.82, οὐκ εἶ ξυνέρξων ...; ¿no irás en su ayuda? S.Tr.83, ὅταν ἀριθμήσων ἴῃ ὁ ἀριθμητικός Pl.Tht.198e, ᾖα τὰς ἐφεξῆς (πονηρίας) ἐρῶν Pl.R.449a, cf. 562c, Alex.129.17, εἶμι γὰρ αὐτοῦ δηλώσων ἔργον I.BI 6.199, εἴ τις ἱστορίαν γράψων ἴοι Luc.Hist.Cons.39, cf. Philostr.VS 557.

2 imperat. ἴθι, ἴτε ¡ea!, ¡venga! acompañando a otro imperat. o subj. voluntativo ἴθι ἐξηγέο αὐτός ¡ea! explica tú mismo Hdt.3.72, ἴθι καὶ πειρῶ Hdt.8.57, ἴθ', ἐγκόνει, σύγκαμνε S.Ai.988, cf. 1003, ἴθι δὴ ... ἀναλογισώμεθα τὰ ὡμολογημένα ἡμῖν Pl.Prt.332d, cf. X.Mem.1.6.4, ἴθι πέραινε σύ Ar.Ra.1170, cf. Nu.237, ἴθι δὴ λαβέ D.40.19, ἴθι ... παρόξυνε δὲ καὶ τὸν φίλον σου LXX Pr.6.3, ἴθι ... γένναιε, τόλμα καὶ δέδιθι μηδέν Plu.2.319c, ἀλλ' ἴτε, νεύσατε τὰν ἀδόκητον χάριν S.OC 248, ἴτε δή, ... ἀκούσωμεν ... Pl.Lg.797d
ἴτω ¡bien está!, ¡que le vaya bien! ἴτω· ποήσω, πᾶσαν αἰσχύνην ἀφείς ¡bien está! actuaré dejando a un lado todo pudor S.Ph.120, ἴτω· τί μοι ζῆν κέρδος; ¡ea! ¿qué valor tiene para mí la vida? E.Med.798, cf. 819, Ar.Ra.1378.

3 en part. acompañando a otro verbo gener. en imperat. ἐξάγγελλ' ἰών ve y anuncia S.OC 1393, cf. Ant.768, ὅσην κατ' αὐτῶν ὕβριν ἐκτείσαιτ' ἰών S.Ai.304, οὐ μὴ προσοίσεις χεῖρα, βακχεύσεις δ' ἰών ...; ¿es que vas a ponerme la mano encima y no te irás a hacer de bacante ...? E.Ba.343.
• DMic.: i-jo-te.
• Etimología: Pres. rad. *ei/*i-, cf. lat. eo/imus, ai. émi/imás, etc.