ἑβδομηκονταετής, -ές


1 de pers. septuagenario en uso pred. τινες ἐγέννησαν γεγονότες ἑβδομηκονταετεῖς Ar.Byz.Epit.1.95, cf. Basil.Ep.55, θάνεν ... ἑ. SEG 6.138.3 (Frigia IV d.C.).

2 que dura setenta años αἰχμαλωσία Clem.Al.Strom.1.21.140, χρόνος Thdt.M.81.1469D.