ἀποβάλλω


I en gener.

1 c. suj. de pers. y compl. de objetos tirar, arrojar esp. las armas para huir ἀπὸ πάντα χαμαί βάλε Il.21.51, ὅπλα Pl.Smp.179a
esp. del cobarde tirar el escudo tipificado como delito ἀποβεβληκέναι τὴν ἀσπίδα haber tirado el escudo Sol.Lg.32b, cf. Critias B 44, Ar.V.22, And.Myst.74, Aeschin.1.29, Arist.Rh.1383b20, Plu.2.220a
de ropas χλαῖναν Il.2.183, σπάργανον h.Merc.388, ἐσθῆτα Plb.26.1a.2, cf. Eu.Marc.10.50, ἀ. ἱμάτια de enfermos tirar, rechazar las mantas, destaparse Hp.Epid.7.59, cf. 83
en gener. ἀ. σφρηγῖδα de Polícrates, Hdt.3.41, cf. 40, 43 (pero ἀπέβαλον τὴν σφραγῖδα rompieron, quitaron el sello LXX Bel.17), τὴν πάχνην Arist.HA 596b2, ἔπιπλα Luc.DMort.10.1
fig. de mercancías vender demasiado barato, tirar el genero, X.Oec.20.28
de funciones fisiológicas expulsar, arrojar, expeler ἐπειδὰν ... τὰ ἀντέχοντα ἀποβάλλῃ después que los impedimentos sean expulsados Hp.Acut.(Sp.) 32
abs. en el parto expulsar Hp.Coac.536
vomitar, arrojar θάρσει κἀπόβαλλε Babr.34.10
en v. med. abs. tirar la carga, hacer la echazón para quitar lastre en el mar en caso de tormenta οὐδείς ἀποβάλλεται ἑκών Arist.EN 1110a9.

2 c. suj. de pers. y compl. de pers. rechazar μηδὲ ἡμᾶς ἀποβάλῃς Hp.Ep.10
esp. en rel. c. el amor o el matrimonio ἄνδρα τὸν πάρος E.Tr.668, μηδένα ... τῶν ἀνθούντων ἐν ὥρᾳ Pl.R.475a
a un niño rechazar, exponer, ICr.4.72.4.9 (V a.C.)
a inquilinos echar ἀποβαλεῖν ὑμᾶς ἐντὸς τοῦ χρόνου PRein.43.18 (II d.C.), SB 9778.16 (VI d.C.)
en la Iglesia rechazar, no admitir, excluir a ciertos profesionales Const.App.8.32.8, 9
expulsar los demonios, Origenes Cels.2.49 (p.172.8)
esp. excomulgar Eus.HE 5.24.15
a anim. por defectuosos rechazar κάμηλον ἕνα ἀποβληθέντ[α] φανέντα ἀνεπιτήδειον BGU 266.21 (III d.C.), cf. PLond.1659.7 (IV d.C.)
en v. med. mismo sent. Γαλάτεια, τί τὸν φιλέοντ' ἀποβάλλῃ ...; Galatea ¿por qué desdeñas al que te ama? Theoc.11.19.

3 c. compl. de abstr. o cosas valoradas negativamente rechazar, despreciar, desechar ταῦτα Hp.VM 2, βασιλέως δύναμιν And.3.29, (τὸ) μὴ ἀληθές Pl.Tht.151c, τὰς πονηρίας Herm.Sim.6.1.4, λίθους inapropiadas para la construcción, Herm.Vis.3.2.7, cf. Sim.9.8.3, dogmas, Origenes Cels.8.51 (p.266.15)
en v. med. mismo sent. (τέχνην) τὴν ἀρχαίην Hp.VM 12, (τὸ ἀνεπιτήδειον) τὸ μὲν ἀποβάλλεσθαι Pl.Lg.802b, cf. 2Ep.Rom.13.13 (ap. crít.), τὸν νομοθέτην ἡμῶν ἀποβάλλομεν εἰς τοὺς πόρρω νομοθέτας estamos relegando a nuestro legislador entre aquellos que no cuentan Pl.Lg.630d.

4 c. ac. y gen. o giros prep. alejar, quitar φροντίδος ἄχθος A.A.166, ὀμμάτων ὕπνον E.Ba.692, πονηρίαν ἀφ' ἑαυτοῦ Herm.Mand.1.2, τὰ ἐκ τῆς οἰκίας IG 12(5).1061.8 (Cartea III a.C.), en v. pas. μὴ ἐξεῖναι δὲ ἡμῖν ἀποβαλέσθαι σε ἐκ ταύτης τῆς μισθώσεως PSI 32.17 (III d.C.)
c. ac. de pers. echar, destituir de un cargo ἀ. τῆς ἐπισχοπῆς 1Ep.Clem.44.4, esp. pas. ἀποβληθεὶς τῆς τυραννίδος Plu.Brut.56, τῆς λειτουργίας 1Ep.Clem.44.3.

5 c. suj. y obj. inanimados soltar ἑψήσας, ἕως ἄν τὰς κεγχραμίδας ἀποβάλῃ cociendo hasta que suelte las pepitas Hp.Nat.Mul.109, ἀποβάλλει τὴν σκωρίαν del oro, Herm.Vis.4.3.4, cf. Arist.HA 596b2.

II por muerte o destrucción

1 perder en relatos de guerra: de tropas y pertrechos τὸν στρατόν Hdt.8.65, cf. 1.128, 3.27, πολλοὺς τῶν στρατιωτῶν Th.4.7, cf. 2.33, I.BI 1.90, νέας ... ἀπέβαλον Hdt.6.15
de regiones, ciudades τὴν πόλιν Hdt.6.23, Σμύρνην Hdt.1.150, cf. Isoc.6.57, Συρίαν LXX De.26.5
de pers. apreciadas Ἑλλάς, ἃ τὸν εὐεργέταν ἀποβαλεῖς E.HF 878, τὴν ἀδελφήν I.AI 4.84, cf. Meth.Symp.3.12 (p.40.20), PRyl.28.130 (IV d.C.), en v. med. mismo sent. τῆς πόλεως ἀποβεβλημένη[ς ἀ]γαθὸν [πολείτην habiendo perdido la ciudad a un buen ciudadano, IPE 12.34.20 (I a.C.)
fig. del poder, riqueza τὴν τυραννίδα ... ἀπέβαλε Hdt.1.60, cf. I.AI 9.214, τὰ πατρώια Hdt.3.53, χρήματα Gorg.B 11.21, βιοτάν S.Fr.879a, μέρος τῶν ὄντων Antipho 2.1.6, τὴν οὐσίαν Ar.Ec.811, Pl.Cri.44e, R.553b, D.12.17, cf. X.Smp.4.32, εὐδαιμονίαν I.AI 5.180, δύναμιν Plu.2.418d, ὅσα ἀγαθά Hdt.1.71, cf. Hippod.2 p.13, πολλὰ ἀποβάλλει tiene grandes pérdidas, PRyl.28.42 (IV d.C.), de abstr. que suponen cualidades o bienes positivos ἐλπίδας E.Io 1453, τὴν ... ἐπιείκειαν D.34.40, τὴν παρρησίαν D.Chr.34.39, ἐλευθερίαν I.BI 2.355, cf. I.AI 7.234, δόξαν Arist.Metaph.1047a1, de An.428b5, αἰδῶ Arr.Epict.2.10.15
abs. tener pérdidas de tipo económico, op. κτάομαι Arist.Pol.1291b41, cf. Plb.9.10.7, PFlor.20.15 (II d.C.).

2 de partes del cuerpo u otras inherentes a un todo perder por su caducidad ἀ. τὰ κέρατα μόνον ἔλαφος κατ' ἔτος Arist.HA 500a10, cf. 604a15, ὁπλάς Plb.3.79.11, ἀποβαλεῖ τὰ λευκώματα de Tobías al ser curado, LXX To.11.8BA
en gener. ὑπὸ χρόνου τὰς χεῖρας ἀποβεβλήκασι de estatuas, Hdt.2.131, ἀποβαλέεις τὴν κεφαλὴν perderás la cabeza, serás castigado con la muerte Hdt.8.65, ἀ. τὰς χεῖρας como castigo, I.Vit.172, 173, τὴν ψυχήν la vida I.AI 8.225
de hojas caducas ὡς τερέβινθος ἀποβεβληκυῖα τὰ φύλλα LXX Is.1.30, cf. Herm.Sim.3.3
gram. perder una letra (ἐμοί/μοι) A.D.Pron.36.21.