δωροφορέω


1 c. ac. de cosa y dat. de pers. regalar, ofrecer como regalo τούτοισι δὲ δωροφοροῦσιν ὕρχας Ar.V.675, Ἑλλάδι ... καὶ νάσοις καρπὸν πίονα Archimel.SHell.202.16, αὐτῷ τι τῶν κεχαρισμένων Gr.Nyss.Or.Dom.22.8
abs., c. dat. de pers. o dioses ofrecer regalos, hacer ofrendas δωροφορεῖν αὐτοῖς, ὡς βασιλεῦσιν Pl.Phdr.266c, cf. Euthphr.14e, Gr.Naz.M.36.332A, ἑκάστοις (θεοῖς) D.S.1.49, cf. Plb.2.19.1, D.C.77.12.4, Θεῷ Isid.Pel.Ep.M.78.381B, raro c. ac. de pers. δωροφορῆσαι βασιλέα Ael.VH 1.32.

2 ref. pueblos sometidos enviar presentes como tributo δωροφορεῖν κατ' ἐνιαυτὸν εἰς Αἴγυπτον D.S.1.55.

3 sent. peyor. ofrecer regalos como soborno τῶν γὰρ ... τριῶν δωροφορησάντων μόνος ἐκεῖνος κατεδικάσθη D.C.40.53.1.