ἀκούω
• Prosodia: [ᾰ-]
• Morfología: [pres. inf. ép. -έμεναι, -έμεν Od.12.193, Il.15.129, lacon. ἀκούην Alcm.1.95; fut. normalmente ἀκούσομαι Il.15.199, pero koiné heleníst. act. ἀκούσω Lyc.378, D.H.5.57; aor. ἤκουσα Il.22.447, s. aum. ἄκουσα Il.24.223, cf. Pi.N.2.14, P.9.112, Theoc.4.6; perf. ἀκήκοα A.Pr.740, lacon. ἄκουκα Plu.Lyc.20, Ages.21, jón. tard. ἀκήκουκα Herod.5.49; plusperf. ἀκηκόειν Hdt.2.52, 7.208, ἠκηκόη X.Oec.15.7, Ar.V.800, Pax 616, Pl.Cra.384b; en v. med. muy raro en época arc.]


I c. compl. de cosa

1 de sonidos o palabras oír, escuchar c. ac. μῦθον Il.8.492, Od.2.314, δοῦπον Il.10.354, ὑλαγμόν Il.21.575, ὄπα Il.7.53, σεῖο κλέος Od.16.241, θεῶν φήμην S.OT 43, Thgn.531, φωνάν Pi.O.6.66, LXX Ex.32.17, κόσμον ἐπέων Parm.B 8.52, ὕμνον IG 22.3816 (III d.C.)
c. ac. de cosa y gen. de pers. μῦθον Ἀχαιῶν ἀκούεις Il.7.406, τῆς ἁδινὴν ὄπ' ἄκουσα h.Cer.67, οὐδὲν οὐδεὶς οὐδενός E.Cyc.120
c. ac. y gen. c. part. concert. ταῦτ' ... ἤκουον ... Ὀδυσσέως λέγοντος S.Ph.595
c. ac. y prep. c. gen. ὑπὲρ σέθεν αἴσχε' ἀκούω πρὸς Τρώων Il.6.524, ἀκούσαντες πάντα παρ' ἡμῶν Ar.Au.690, cf. Th.6.91, ἀφ' ἁπάντων γνώμην Th.1.125
c. el objeto en gen. κωκυτοῦ Il.22.447, στοναχῆς Od.21.237 (pero ac. y gen. μυκηθμοῦ ἤκουσα βόων ... οἰῶν τε βληχήν Od.12.265), ὧν θέμις ἐστίν ... ἀκοῦσαι Emp.B 3.4, κακοῦ λόγου Archil.25, λόγων S.OC 1187, ἐπιστολῆς Th.7.16, σύριγγος Theoc.27.13, tb. en v. med. ἀκούετο λαὸς ἀϋτῆς Il.4.331
c. doble compl. en gen. Ἀρταβάνου γνώμης Hdt.7.13, ἵνα μηδεὶς ... ἀλλοτριότερον τῶν ὑπὲρ τῆς γραφῆς δικαίων ἀκούῃ μου para que nadie ... escuche mis justificaciones en relación con la acusación con mala disposición D.18.9, prob. tb. τῶν ἐμῶν φρε[νῶν πολ]λῶν ἀκούων δυστόμων λ[ ... A.Fr.132b
abs. mismo sentido (θεός) οὖλος ἀκούει (el dios) es todo oídos Xenoph.B 24, νοῦς ὁρῇ καὶ νοῦς ἀκούει· τἆλλα κωφὰ καὶ τυφλά Epich.214, ἀκούσαντες κωφοῖσιν ἐοίκασι Heraclit.B 34, op. λέγω Heraclit.B 19, Gorg.B 11a.7, Democr.B 86, op. a otros verbos de percepción δαίμων ... νόῳ τ' ἀκούων καὶ βλέπων Critias B 25.18, εἰ ὀρθῶς ὁρῶμεν καὶ ἀκούομεν Meliss.B 8.2, ζῇ καὶ ὁρᾷ καὶ ἀκούει Diog.Apoll.B 5
esp. en bandos y proclamas ἀκούετε λεῴ Ar.Ach.1000, Sus.1
en particular οἱ ἀκούοντες los oyentes e.e. los lectores (debido a la forma esp. de difusión de la lit.), Plb.1.13.6, 2.59.5.

2 c. compl. de cosa, no sonido oír, conocer, enterarse, tener noticia c. ac. κακὰ ἔργα Il.9.595, πατρὸς νόστον Od.1.287, πρᾶγμα Ar.V.415, πάντα S.Tr.876, σκεύη τὰ κατὰ τὴν οἰκίαν Eup.161, τἆλλα ... ἔθνη X.Cyr.1.1.4, τὴν ἐνέδραν Act.Ap.23.16
c. oración de relat. οἷά περ πέπονθα ἀκήκοας S.OC 896
c. gen. εἰ δέ τις προσαμάρτῃ ταῖς στήλλαις, ἔσται τῶν δώδεκα σκήπτρων ἠκουκώς si alguien atenta contra las estelas, conocerá (la cólera de) los doce cetros, TAM 5.167 (I d.C.).

3 entender, tomar en cierto sentido abs. en op. a otro verbo de oír κλύοντες οὐκ ἤκουον A.Pr.448, κηρύσσω πατρὶ κλυεῖν, ἀκοῦσαι A.Ch.5 (= Ar.Ra.1173), ἀκούοντες οὐκ ἀκούουσιν Eu.Matt.13.13
esp. en gram. y filol. entender, llamar Ἕρμιππος ὕκην ἀκούει τὴν ἰουλίδα Hermipo por ‘cabrilla’ (ict.) entiende la ‘doncella’ Ath.327c, cf. 81f, Sch.S.OC 900M., τοὺς γὰρ ἐλύμους αὐλούς ... οὐκ ἄλλους τινὰς εἶναι ἀκούομεν ἢ τοὺς Φρυγίους pues las flautas élimas entendemos que no son otras que las frigias Ath.176f, (ὀψαρίοις) ἀντὶ τοῦ προσοψήμασιν ἀκούομεν Ath.385f, ἐν ὑπερβάτῳ A.D.Synt.146.12, ἐπιρρηματικῶς A.D.Synt.33.10, ὅπως ἀκούετε εὔδηλον ὅτι τῆς χθὲς καὶ τήμερον es evidente que entendéis que (se trata de) el ‘ayer’ y el ‘hoy’ Iul.Or.11.147a.

4 oír o recibir la orden de c. complet. de inf. ἄγειν τὸν νεανίαν ἀκούσασα οὕτως ἔπραττε habiendo recibido la orden de conducir al muchacho, así hizo Hld.7.26.1.

II c. compl. de pers. (o animal)

1 c. gen. oír a, escuchar a o de (a veces prestar atención u obedecer, según el contexto, esp. si la persona complemento es inferior o superior respectivamente) ὁμοκλητῆρος Il.12.273, 23.452, βασιλῆος Il.16.211, θεοῦ Il.24.223, σεῦ Od.14.493, ὣς φάτο, τοῦ δ' ἤκουσε ... Od.19.89, θηρός Il.10.184, μήτ' ἄλλου ἀκούων ἐν θυμῷ βάλληται Hes.Op.296, παῖ, ἄκουσον ἐμεῦ Thgn.1235, τῶν δ' ἀκούσαις αὐτός ... Pi.P.4.135, οὐκ ἐμοῦ ἀλλὰ τοῦ λόγου ἀκούσαντας no escuchándome a mí, sino (prestando atención) al logos Heraclit.B 50
de escuelas fil. o no Ξενοφάνους ἀκούσας habiendo oído a Jenófanes e.d. habiendo sido alumno de Jenófanes D.L.9.21, ἀκούετε αὐτοῦ Eu.Matt.17.5 (tb. μὴ ἀκούοντας ζητεῖν que no investiguen mientras están oyendo lecciones Arist.Metaph.1005b5)
c. part. ἢ οὐκ ὀτρύνοντος ἀκούετε λαὸν ... Ἕκτορος Il.15.506, cf. Pherecr.29, τινὸς λέγοντος Pl.Prt.320b, prov. ἄκουε τοῦ τὰ τέσσαρα ὦτα ἔχοντος Ar.Byz.Fr.355
sólo c. part. oír que, oírle que στενάχοντος Od.8.95, de un pájaro κλάγξαντος Il.10.276
jur. oír en una causa τῶν κατηγορούντων X.HG 1.7.9, μὴ ὁ νόμος ἡμῶν κρίνει τὸν ἄνθρωπον ἐὰν μὴ ἀκούσῃ πρῶτον παρ' αὐτοῦ nuestra ley no juzga a un hombre sin haberle oído primero, Eu.Io.7.51
pas. ser oído en la instrucción de una causa e.e. serle admitida la declaración a μηδὲ ὁ ἐξορίαν ὑπομείνας ἢ ἐπὶ συκοφαντίᾳ κατακριθείς ... ἀκούεσθω Cod.Iust.10.11.8.1
c. dat. y part. en dat. ἀνέρι κηδομένῳ Il.16.515
c. dat. y part. en gen. οἱ ... ἤκουσε ... εὐξαμένοιο lo oyó cuando suplicaba, Il.16.531.

2 oír, enterarse de, tener noticias de, saber algo en relación con c. gen. de alguien ausente πατρός Od.4.114
frec. c. part. oír si, enterarse si τεθνηῶτος πατρὸς ἀ. Od.1.289, σέθεν ζώοντος Il.24.490
c. prep. περὶ νόστου Od.19.270, cf. E.IT 964, Isoc.5.77, Pl.R.358d, e
c. ac. y prep. c. gen. περὶ σοῦ ἀκούοντας πολλὰ ἀγαθά X.An.7.7.30
c. dos gen. de pers. Ὀδυσσῆος ... οὔ ποτ' ἔφασκε ζωοῦ οὐδὲ θανόντος ἐπιχθονίων τευ ἀκούσας de que no había oído de ninguno de los hombres si vivía o había muerto Odiseo, Od.17.115
c. ac. y part. τοὺς νῦν εἰ πτώσαντας ὑφ' Ἕκτορι πάντας ἀκοῦσαι si oyera que todos éstos están ahora temblando de terror ante Héctor, Il.7.129, νιν νοσοῦντα S.Ai.626, ὑμᾶς βουλευσαμένους μέγα πρᾶγμα Ar.Lys.511, Νικίαν εἰλημμένον Eup.193.6
c. complet. de inf. ἀ. τείρεσθαι Τρῶας Il.6.386, ἀ. ὄλβιον εἶναι Il.24.543, πάτραν ... ἀοιδαῖς πρόπολον ἔμμεναι Pi.N.4.77, ὀλέσθαι τὰν Φρυγίαν ξέναν S.Ant.823, λέγειν δὲ αὐτὸν ... ἤκουσα Hdt.6.117
c. compl. dir. y ὅτι: Δαίδαλον οὐκ ἀ. ὅτι ... ἠναγκάζετο X.Mem.4.2.33
ἀκούειν ὅτι Ar.Th.883, X.Cyr.1.6.3, ἀκούειν ὡς Hdt.7.35, X.HG 5.2.15, ἀ. οὕνεκα S.OC 33.

3 c. ciertas constr. adv. y denominativas oír que se habla de uno, oír que se dice de uno εἰ δὲ κακὸν εἴποις τάχα κ' αὐτὸς μεῖζον ἀκούσαις Hes.Op.721
esp. c. εὖ, κακῶς, ἄμεινον, ἄριστα, etc. ser alabado o censurado, tener buena o mala fama (a veces c. constr. de ὑπό, πρός c. gen., expresando el agente) ἐμὲ δὲ ἀκούσαντα πρός σευ κακῶς Hdt.7.16α, κακῶς ἀκούοντα Antipho 5.75, ἤκου' ἄριστα S.Ph.1313
como predicado nominal ἀ. κακός S.OC 988, καλός Pl.Lg.207a
c. otros adv. y con adj. y subst. de denominación ser llamado, llamar a uno algo εἴπερ ὄρθ' ἀκούεις, Ζεῦ si te damos tu verdadero nombre, Zeus S.OT 903, ἀνὴρ ἤκουσε νήπιος πρὸς δαίμονος Heraclit.B 79, κόλακες νῦν ἀκούουσι se les llama ahora aduladores D.18.46, ἔχαιρε μὲν ἀκούων Αἐτὸς ὁ Ἠπειρώτης Πύρρος a Pirro le gustaba ser llamado Aguila Ael.NA 7.45, νῦσος γλώσσῃ Συρακοσσίδι χωλὸς ἀκούει al cojo se le llama en lengua siracusana nyssos Nonn.D.9.22
en v. med. Λεώφιλος δ' ἀκούεται se oye llamar Leófilo (c. juego de palabras sobre Amigo del Pueblo) Archil.214.2, frec. en época heleníst. y tard. αἰ γὰρ ὦδε πόῃς ἄγαθος μὲν ἀκούσεαι Theoc.29.21, καὶ πυρόεις σέο Βάκχος ἀκούεται Nonn.D.21.222, ὃς Χριστὸς Ἰουδαίοισιν ἀκούεται Nonn.Par.Eu.Io.1.42
oír decir, decirse c. or. de inf. ἤκουον εἶναι Ἑλλήνων πρῶτοι Hdt.3.131, οὐ τὸ καλὸν μόνον ἄξιος ἀκοῦσαι Pl.Ly.207a, ἀ. ὅτι λῆροι εἰσι Pl.Tht.176d
en v. med. mismo sent., c. ὡς: ἀκούσομαι μὲν ὡς ἔφυν οἴκτου πλέως S.Ph.1074.

III pres. por perf.

1 abs. haber oído, conocer, estar enterado νῆσός τις Συρίη ... εἴ που ἀκούεις Od.15.403, Ὀτρεὺς δ' ἐστὶ πατὴρ ... εἴ που ἀκούεις h.Ven.111, ἔξοιδ' ἀκούων S.OT 105, ἀ. ἐκ βιβλίου saber por haberlo leído Pl.Phdr.268c.

2 en contextos que remiten al pasado o al futuro c. inf. o completiva τὸ πρὶν ἀκούομεν ὄλβιον εἶναι sé que antes fuiste rico y feliz, Il.24.543, Ἀτρείδην ... ἀκούετε νόσφιν ἐόντες, ὥς τ' ἦλθ' ὥς τ' Αἴγισθος ... en relación al Atrida ya sabéis, aunque estáis lejos, cómo vino y cómo Egisto ..., Od.3.193-4, καὶ πατέρων τάδε μέλλετ' ἀκουέμεν, οἵτινες ὑμῖν εἰσίν Od.4.94, Θεμιστοκλέα οὐκ ἀκούεις ἄνδρα ἀγαθὸν γεγονότα; Pl.Grg.503c, σοφὸν ἄνδρα σε ... ἀκούομεν Porph.VP 56
en contextos en que es imposible la audición directa Φωκυλίδου οὐκ ἀκούεις πῶς φησι no conoces el dicho de Focílides que dice ... Pl.R.407a, τοῦτο μὲν δὴ πολλῶν ... ἀκούειν, ὡς ... X.Mem.2.4.1, ἀκούω χρῆμα καλόν τι κοσμεῖν τὰν βασίλισσαν me he enterado de que la reina va a ofrecer un bello espectáculo Theoc.15.23, κείνου καὶ κατιόντος ἀκούομεν advertimos también su ocaso Arat.336.

3 ὡς ἀκοῦσαι, ὡς οὕτω ἀκοῦσαι al oírlo πῶς δοκεῖ λέγειν; - εὖ γε ... ὥς γε οὑτωσὶ ἀκοῦσαι ¿qué tal habla? Al oírlo dirías que muy bien Pl.Ly.216a, ἄτοπα ... ὡς οὕτω ἀκοῦσαι al oírlo dirías que son ridiculeces Pl.Euthphr.3b.

IV astrol.

1 oír e.e. encontrarse en una posición simétrica respecto a la línea de equinoccios los signos zodiacales (dado su origen antropomórfico se suponía que el disco terrestre no les dejaba ‘verse’) ἀκούει ἀλλήλων τὰ ἴσον ἀπέχοντα τοῦ ἰσημερινοῦ ζῳδίου Doroth.432.26, cf. Vett.Val.23.23, 27, 29, Ptol.Tetr.3.11.12.

2 por confusión c. ὑπακούω (q.u.) obedecer un signo zodiacal del hemisferio boreal a otro del austral, e.e. tener como equivalente en la posición simétrica del hemisferio austral a Heph.Astr.1.9.1 (cit. Ptol.Tetr.1.15 tít.).
• Etimología: De *keuH- ‘oír’ que c. grado P/C da ἀκούω, κοϜέω, cf. gót. hausjan, aesl. scēawian ‘mirar’, lat. cauēre < *couēre. También con P/C pero c. vocalización en *i < *H° en ai. kaví- ‘sabio’; con C/C en gr. κῦδος, aesl. čudo ‘maravilla’.