ἀγριόω


I en v. med.

1 hacerse salvaje, inculto en perf. ser salvaje, no cultivado de regiones, plantas νῆσος ἠγριωμένη τῇ ὕλῃ Thphr.HP 5.8.2, cf. CP 5.3.6, τόπος Longus 1.20.3
del modo de vida τὸν ἠγριωμένον εἰς ἥμερον δίαιταν ἤγαγον βίον Moschio Trag.6.28
de pers. hacerse salvaje, volver al estado salvaje App.Hisp.96
del pelo tomar aspecto salvaje, inculto ὦ ... κάρα, ὡς ἠγρίωσαι διὰ μακρᾶς ἀλουσίας E.Or.226, ὡς ἠ. πλόκαμον E.Or.387
fig. γλῶσσα ... ἠγρίωται del estilo de Esquilo, Ar.Ra.897.

2 irritarse σὺ δ' ἠγρίωσαι S.Ph.1321, ἐπὶ τοῖσδε ... οὐκ ἠγριώμην E.El.1031, ἠγριωμένους ἐπ' ἀλλήλοισι Ar.Pax 620, ἐξ ὀνείρων οἷσιν ἠγριώμεθα E.IT 348, πρὸς αὐτὸν Plu.Per.34
del mar, Plu.Pyrrh.15, Σκάμανδρος ἀγριωμένος Call.Fr.197.13, πρόσωπον ἠγριωμένον rostro que expresa ira X.Cyr.1.4.24.

3 fig. mec. agravarse, exacerbarse Hp.Aër.4 τὰ ἕλκεα Gal.10.978.

II act.

1 indignar, irritar, provocar la ira contra c. dat. ἣ τῇ τεκούσῃ σ' ἠγρίωσε E.Or.616.

2 hacer salvaje ἀγριοῖ τοῦτο τὴν ψυχήν T.Sym.4.8.