ἑλληνίζω
• Morfología: [impf. ἑλλ- Charito 4.5.2; aor. ἑλλ- Th.2.68 (cód.); perf. pas. ind. ἡλλήνισται I.AI 1.129, inf. ἑλληνίσθαι St.Byz.s.u. Τάναις (cód.)]


A intr.

I ref. a la lengua

1 hablar griego Ἕλλην μέν ἐστι καὶ ἑλληνίζει; Pl.Men.82b, τὸ ἑλληνίζειν παρὰ τούτων ἔγωγ' ἔμαθον Pl.Alc.1.111a, cf. Chrm.159a, X.An.7.3.25, διδάσκαλος τοῦ ἑλληνίζειν Pl.Prt.327e, βαρβαροφώνους δεκτέον τοὺς κακῶς ἑλληνίζοντας Str.14.2.28, ἑλληνίζων ἢ βαρβαρίζων ὁπόθεν ἂν αὐτὸς ᾖ Luc.Philops.16, οὐ καθαρῶς ἑλληνίζοντα Luc.Philops.34, ἑλληνίζοντας μὲν Ἑλληνικῶν ἄρχειν, ῥωμαΐζοντας δὲ ὁμογλώττων que hablando griego manden sobre griegos, y los que hablen latín sobre los de su misma lengua Philostr.VA 5.36, οὐχ ἑλληνίζων ... ἀλλ' ... αἰθιοπίζων Hld.10.39.1, cf. 2.30.1, Aristid.Or.47.36, Philostr.Im.2.5, Phld.Po.1.100.8
en constr. pred. c. verbos de ‘hablar’ πρεσβευτὰς καὶ τούτους ἑλληνίζοντες ὀνομάζουσι D.C.53.14.6, cf. 16.8
c. dat. limitativo que indica ‘lengua’ Σκύθης βάρβαρος ἑλληνίζων τῇ φωνῇ Aeschin.3.172, οὐ μηδίζων τῇ φωνῇ ... ἀλλὰ μακεδονίζων τε καὶ ἑλληνίζων D.Chr.4.55, cf. Luc.Deor.Con.9, Eus.VC 3.13.2, τοῖς ... ὀνόμασιν ... σφόδρα ἑλληνίζοντες Aristid.Or.24.57, ὅστις (un bárbaro) ἑλληνίζειν οἶδεν οὐ μόνον τοῖς ῥήμασιν, ἀλλὰ καὶ τῇ γνώμῃ Aristid.Or.8.13, tb. c. ac. de rel. ὃν καὶ ἑλληνίσαι γλῶσσαν καὶ γνώμην Agatharch.5, cf. Hld.7.14.2, τὴν φωνὴν ἑλληνίζων Hld.9.25.3, κελεύει τὸν Ὑγῖνον ... ὡς Ἴωνα (καὶ γὰρ ἑλλήνιζε τὴν φωνήν) mandó a Higinio, como si fuera jonio (pues también hablaba griego) Charito 4.5.2.

2 hablar correctamente griego ἔστι δ' ἀρχὴ τῆς λέξεως τὸ ἑλληνίζειν hablar con propiedad el griego es el principio del estilo Arist.Rh.1407a20, del estilo elevado τὸ μὲν γὰρ ἐστιν ἑλληνίζειν ἐπίστασθαι Arist.Rh.1413b6, εἴπερ δὲ οὐκ ἄλλως ἔστιν ἑλληνίζειν ἐὰν μὴ παρὰ γραμματικῆς μάθωμεν τὸ ἑλληνικόν S.E.M.1.184, (ἡ Πλατονικὴ διάλεκτος) κάκιον ἑλληνίζουσα καὶ παχύτερα φαίνεται D.H.Dem.5.5, ἡμέτεροι ... τὸ ἑλληνίζειν, ... ὑμῶν δὲ ... ἡ ἀγροικία nuestros ... el buen griego, ... de vosotros la rusticidad Iul. en Gr.Naz.M.35.636C, para predicar la conversión, Clem.Al.Strom.2.1.3, οὐκ ἐπίσταμαι ἑλληνίζειν en boca de un extranjero PZen.Col.66.21 (III a.C.) en BL 9.61
op. βαρβαρίζειν y σολοικίζειν S.E.M.1.176, cf. Hdn.Sol.311
indif. a la op. c. el ático οὐ διὰ τοῦτο οἱ μὲν Ἀθηναῖοι λέγονται βαρβαρίζειν ἡμεῖς δὲ ἑλληνίζειν, ἀλλ' ἀμφότεροι ἑλληνίζειν S.E.M.1.247.

3 hablar griego común op. al ático y al aticismo σὺ μὲν ἀττικίζεις ... οἱ δ' Ἕλληνες ἑλληνίζομεν Posidipp.30.3.

4 con el mensaje o la lengua como suj. ser griego, estar en griego οὐδὲ γὰρ ἂν ἑλληνίζοι οὕτως τὸ ἐρώτημα λεχθέν Arist.SE 182a34, de una carta φησι ... τὴν ἐπιστολὴν ἑλληνίζειν ἐν διφθέρᾳ γεγραμμένην, δηλοῦσαν ὅτι Πῶρος εἴη ὁ γράψας Str.15.1.73, διάλεκτον καὶ γλῶσσαν οὐκ ἀκριβῶς ἑλληνίζουσαν αὐτοῦ βλέπω Dion.Alex. en Eus.HE 7.25.26.

II ref. modo de vida

1 de pers. «no griegas» comportarse como un griego, adoptar las costumbres griegas, helenizarse Κλειτόμαχον, Ἀσδρούβαν καλούμενον πρότερον καὶ Καρχηδόνιον τὸ γένος, ἑλληνίζειν ἐποίησε (Carnéades) hizo adoptar costumbres griegas a Clitómaco, llamado antes Asdrúbal, cartaginés de origen Plu.2.328d, Γαλάτης ὢν ἑλληνίζειν Philostr.VS 489, πόθεν οὖν ἑλληνίζεις τὴν στολήν; ¿por qué vistes al modo griego? Hld.2.21.4.

2 crist. vivir, comportarse como pagano, ser pagano de griegos ὅταν πρός τινα τῶν ἑλληνιζόντων ἡ διάλεξις ᾖ Gr.Nyss.Or.Catech.6.14, μήτε τοῖς ἑλληνίζουσι μήτε τοῖς τῶν Ἰουδαϊκῶν προεστῶσι Gr.Nyss.Or.Catech.52.23, cf. Thdt.Affect.3.79, c. compl. prep. κατὰ μὲν τὸν βίον χριστιανῶς ζῶν ... κατὰ δὲ τὰς περὶ ... τοῦ θείου δόξας ἑλληνίζων Eus.HE 6.19.7
de paganos en gener. εἰ γὰρ ὁ λέγων δύο Ἑλληνίζει, οὐκοῦν ὁ λέγων ἓν Σαβελλίζει pues si el que dice «dos» se comporta como helenizante, el que dice «uno» lo hace como seguidor de Sabelio en críticas a herejías sobre la naturaleza de Cristo, Ath.Al.Ar.4.10, ἐδόκει τοῖς ἑλληνίζουσι τῆς συγκλήτου θύειν ἐν τῷ Καπιτωλίῳ Soz.HE 9.6.3, cf. Socr.Sch.HE 3.19.6, ἑλληνίζοντι γὰρ αὐτῷ τὰ πρῶτα, ἐπεὶ χριστιανίζειν ἤρξατο ... Soz.HE 2.3.12, c. dat. limitativo τῶν βιβλίων ... αἱ ὑποθέσεις χριστιανίζουσι τῇ φωνῇ, τοῖς δὲ δόγμασιν ἑλληνίζουσιν Socr.Sch.HE 1.22.8
c. suj. no humano παρεφύη ... τῷ ἀληθεῖ Χριστιανισμῷ ἑλληνίζων Χριστιανισμός Socr.Sch.HE 1.22.1, ὅτε μὲν γὰρ ὁ μὲν ἰουδάϊζεν ὁ δὲ ἡλλήνιζεν Didym.in Zach.4.143, πόλεις Soz.HE 3.14.28.

B tr.

1 ref. a la lengua traducir al griego, poner en griego ἑλληνίσαι γὰρ αὐτὸ (el término auctoritas) καθάπαξ ἀδύνατόν ἐστι D.C.55.3.5, en v. pas. ἡλληνίσθαι δὲ τὰ πολλὰ τῶν βαρβαρικῶν ὀνομάτων St.Byz.s.u. Τάναις, de los nombres propios τὰ ὀνόματα διὰ τὸ τῆς γραφῆς εὐπρεπὲς ἡλλήνισται I.AI 1.129.

2 de pers. helenizar, convertir a los usos y costumbres griegos ἑλληνίζων διετέλεσε τὴν βάρβαρον (γῆν) de Seleuco, Lib.Or.11.103
en v. pas. c. ac. de rel. ἡλληνίσθησαν τὴν νῦν γλῶσσαν τότε πρῶτον ἀπὸ τῶν Ἀμπρακιωτῶν ξυνοικησάντων Th.2.68
abs. νομιζόμενος τὰ νόμιμα παραλύειν τῆς πατρίδος, πολὺς ὢν ἐν τῷ ἑλληνίζειν creyéndose que subvertía las leyes de su patria, pues era muy partidario de helenizar dicho de un legislador escita, D.L.1.102.

3 del mensaje decir en griego en v. pas. βαρβαρικὸν ἀντὶ τοῦ ἑλληνιζομένου Sch.Ar.Ach.104a.