δῆμος, -ου, ὁ
• Alolema(s): dór. y eol. δᾶμος Alcm.17.7, Alc.70.12, Hp.Ep.9, TC 28.34 (III a.C.), IG 12(1).58.3, 22 (Lindo I d.C.)
• Morfología: [gen. -οιο A.R.1.705, 714; beoc. dat. δάμυ IG 7.504.2 (Tanagra III a.C.), δάμοι IG 7.515.2]


A local

1 no administrativo territorio, país Βοιωτοὶ μάλα πίονα δῆμον ἔχοντες Il.5.710, Λυκίης ἐν πίονι δήμῳ Il.16.437, cf. Od.1.103, 13.266, 322, Hes.Th.477, κατὰ δῆμον en el país, Od.4.167, Q.S.1.22, dif. de la población σέ γε λαοὶ ἐχθαίρουσ' ἀνὰ δῆμον el pueblo te abomina en tu territorio, Od.16.96, op. πόλις Hes.Op.527, LXX Iu.8.18
fig. δ. ὀνείρων el país de los sueños, Od.24.12, Orph.A.1142, cf. A.R.2.675.

2 demarcación territorial dentro de un Estado, distrito, demo en el Ática, tanto en el campo como en la ciudad de Atenas Εὐωνυμέων ἐνὶ δήμῳ ναίειν Anacr.196.3, οἱ ἐν τοῖ δήμοι οἰκοῦντες IG 22.1186.5 (V a.C.), ἐγλέγεν δὲ [τὸς δ]μάρχς κατὰ τς δμς IG 13.78.9 (V a.C.), τοὺς δήμους κατένειμε ἐς τὰς φυλάς distribuyó los demos entre las tribus Clístenes, Hdt.5.69, διένειμε δὲ καὶ τὴν χώραν κατὰ δήμους τριάκοντα μέρη dividió el país por demos en treinta partes Arist.Ath.21.4, προσηγόρευσε δὲ τῶν δήμων τοὺς μὲν ἀπὸ τῶν τόπων, τοὺς δὲ ἀπὸ τῶν κτισάντων Arist.Ath.21.5, ἐγυμνασιάρχουν ἐν τῷ δήμῳ Is.2.42, cf. 3.80, 12.12, οἱ δῆμοι οἱ παρ' ἡμῖν nuestros demos e.e. los atenienses, Isoc.12.179, cf. Str.9.1.16
sólo en el campo, op. κώμη: διελόμενοι τὴν μὲν πόλιν κατὰ κώμας, τὴν δὲ χώραν κατὰ δήμους Isoc.7.46
en otros lugares de Grecia (ὁ Ἴναχος) ἥκει δῆμον τὸν Λυρκείου en la Argólide, S.Fr.271, cf. Pl.Lg.746d
en el Peloponeso equivalente a κώμη Arist.Po.1448a37, οἱ δὲ στ]τρατηγοὶ φυλὴν καὶ δῆμον [ἀναγραψάντων οὗ ἂν μ]έλλῃ πολιτεύεσθαι IG 12(5).594.10 (Ceos IV a.C.)
en el Egipto ptolemaico δ. Β[ερε]νικεύς IGENLouvre 5.14 (Ptolemaide III a.C.), op. ἄστυ Theoc.25.46, op. πόλις Nonn.D.6.327
equivalente a lat. uicus, IEphesos 4101.16 (II d.C.)
en Atenas, para la identificación personal, tras el patronímico Σωφάνης ὁ Εὐτυχίδεω, ἐκ δήμου Δεκελεῆθεν Hdt.9.73
en gen. gener. plu. ἔστι δὲ τῶν δήμων Πιτθεύς es de entre los demos piteo e.e. del demo de Pito, de la tribu cecrópida, Pl.Euthphr.2b, cf. D.39.30, καλοῦσιν Ἀθηναῖοι σφᾶς αὐτοὺς τῶν δήμων Arist.Ath.21.4
pero tb. en sg. δήμου δ' Ἁλαιεύς ἐστιν es haleeo por su demo Antiph.209, ἐπιγρ[άψαι ... τοὺς βουλ]ευτὰς πατρόθεν καὶ τοῦ δήμ[ου IG 22.223B.4 (IV a.C.), ἔλαχε ... δάμου Ἀμφιπετρᾶν obtuvo por sorteo el demo de Anfipetras un ciudadano por adopción TC 28.36 (III a.C.), ἐπεκλαρώθη ἐπὶ φυλὰν καὶ δᾶμον TC 28.34 (III a.C.)
irón. de peces προστίθημι ... σοὶ τὸν δῆμον αὐτῶν· εἰσὶ γὰρ Φαληρικοί Antiph.204.7, cf. Philostr.Gym.44.

B ref. pers.

I étnico-social

1 población, conjunto de habitantes de un territorio πόληΐ τε παντί τε δήμῳ Il.3.50, Tyrt.8.15, cf. h.Cer.271, Callin.1.16, Βακτρίων δ' ἔρρει πανώλης δ. A.Pers.732, ἀγών τοι χάλκεος δᾶμον ὀτρύνει el concurso por el bronce convoca al pueblo de Argos, Pi.N.10.23, κακοχράσμων γὰρ ὁ δ. Theoc.4.22, πόλεμοι καὶ μάχαι ... ἐν τοῖς δήμοις ἀναστρέφεται καὶ τοῖς ἔθνεσιν D.Chr.38.11, ἡ γερουσία παντὸς δήμου Ισραηλ LXX Iu.4.8, τῶν Ἰουδαίων LXX 1Ma.8.29, en un concepto étnico-religioso δ. τῶν ἁγίων el pueblo de los santos dicho de sí por los propios judíos, LXX Da.8.24
op. al individuo, a ἀνήρ Hp.Ep.10
poét. δ. Ὑπερβορέων Pi.O.3.16, δ. μακαριστός de los Gigantes y los Cíclopes AP 7.748 (Antip.Sid.).

2 analóg. pueblo, raza de anim. πιθήκων Philostr.VA 3.4, δ. ὀρνέων bandada de pájaros Alciphr.2.27.1.

II socio-político

1 pueblo

a) como sector de la población: op. βασιλεύς y ἔξοχος: δήμου τ' ἄνδρα Il.2.198, cf. 11.328, ὄφρ' ἀποτείσῃ δ. ἀτασθαλίας βασιλέων para que el pueblo pague por la arrogancia de los reyes Hes.Op.261, op. la aristocracia ὅσοι μὲν δὴ ἔσκον εὐδαίμονες ... ὅσοι δὲ τοῦ δήμου Hdt.1.196, cf. 5.30, op. οἱ ἄριστοι Plu.Them.19, op. al tirano, en Mitilene, Alc.70.12, en Atenas, D.9.33, ἡ φιλία ἡ πρὸς τὸν δῆμον Isoc.16.28, a los δυνατοί o a οἳ δ' εἶχον δύναμιν Sol.5.1, ἐπαναστάντες τοῖς δυνατοῖς καὶ ὄντες δ. Th.8.73, cf. 5.4, Luc.Gall.22, op. οἱ εὔποροι Arist.Pol.1297a10, op. οἱ τὰς οὐσίας ἔχοντες Arist.Pol.1296a25, σεμνοὶ ... φρονοῦσι δήμου μεῖζον, ὄντες οὐδένες E.Andr.700, ἡ ... βασιλεία πρὸς βοήθειαν τὴν ἀπὸ τοῦ δήμου τοῖς ἐπιεικέσι γέγονεν la realeza surge para la defensa de las clases superiores contra el pueblo Arist.Pol.1310b9
gener. τὰ κοινὰ ..., ὥπερ ὁ δᾶμος, ζατεύει busca (platos) comunes, como el pueblo Alcm.l.c., μή οἱ δ. ἐυκλείης ἀγάσαιτο para que el pueblo no pusiera en entredicho su noble fama A.R.1.141, τοῦ πολλοῦ δήμου εἷς un hombre del pueblo Luc.Sat.2
c. peso político creciente en el auge de la polis δήμου δ' ἡγέμονες Sol.3.7, ὁ Κλεισθένης τὸν δῆμον προσεταιρίζεται Hdt.5.66, ἁγητὴρ ἀνὴρ ... δᾶμον γεραίρων Pi.P.1.70
en lo que algunos ven un peligro κατέχειν δῆμον contener al pueblo Sol.25.7, λὰξ ἐπίβα δήμῳ κενεόφρονι pisotea al pueblo insensato Thgn.847, cf. 849, 947, λευστὴρ δήμου ... μόρος muerte por lapidación a manos del pueblo A.Th.199, δ. εἰς ὀργὴν πεσών E.Or.696, δ. ἄστατον κακόν el pueblo es un mal inconstante, Lyr.Iamb.Adesp.29, cf. Call.Lau.Pall.39, D.S.11.38;

b) entendido ya como pueblo, comunidad de ciudadanos (cf. III) ἀστῶν Pi.O.5.14, δήμου προβούλοις τῆσδε Καδμείας πόλεως A.Th.1006, en Argos δ. δ' ἀνάσσει E.Supp.406, ὁ δ. δεσπότης τῶν πολιτευομένων ... καὶ κύριος D.3.30, πόλεις διασπᾷ, δῆμον εἰς στάσεις φέρει Amph.Seleuc.153, τοῦ δὲ δήμου ... ἐς μοίρας δύο διεστηκότος Procop.Arc.7.1
tard. frec. en plu. c. mismo sent. pueblo, ciudadanía, gente y tb. muchedumbre, masa, multitud frec. c. valor peyor. δήμοις ὁμιλεῖν πιθανώτατος I.AI 4.14, τὸ πρόθυμον τῶν δήμων el entusiasmo popular I.BI 4.621, τῶν δήμων ἀεὶ τοὺς δαψιλεῖς ἐπαινούντων App.BC 2.1, δήμοις ταραττομένοις ἐμμελῶς διελέχθη puso paz entre las masas agitadas Luc.Demon.9, πάντες οἱ ἐκείνῃ δῆμοι Philostr.VA 8.26, τῶν φιλοδοξούντων εἰς δήμους καὶ ἀναλισκόντων εἰς ὄχλους Vett.Val.177.10, ταῖς ματαίαις τῶν δήμων φωναῖς ἐπαγαλλόμενος Basil.M.29.477A, ποῖον γὰρ ἂν γένοιτο κέρδος ἐκ τῆς τῶν δήμων εὐφημίας; Chrys.M.54.659, τοὺς δήμους γονυπετοῦντες Pall.V.Chrys.5.50, ἐθνικοὶ δῆμοι la turba pagana Ath.Al.Ep.Encycl.3.2
en biz. frec. ref. a los seguidores o partidarios de las facciones del hipódromo TDA 15.8 (Siria III d.C.), δ. ὁ τῶν Βενέτων AP 16.344, cf. 359, δ. Πρασίνων AP 16.354, 15.49, δήμῳ ἐν ἀμφοτέρῳ AP 16.351, τέτραχα ... ἴαχε δ. AP 16.336, ὁ δῆμος τοῦ Πρασίνου μέρους Io.Mal.Chron.M.97.588B, οἱ δῆμοι ἐν πόλει ἑκάστῃ ἔς τε Βενέτους ... καὶ Πρασίνους διῄρηντο Procop.Pers.1.24.2;

c) personif. y divinizado, esp. en imper. ἱερεὺς τοῦ Δήμου καὶ τῶν Χαρίτων IG 22.1028.7 (II/I a.C.), cf. IM 208, IPr.124.4 (ambas I a.C.), BMC Caria 26.6 (Afrodisias, imper.), κολοσσὸν στῆσαι τοῦ δήμου τῶν Ῥωμαίων Plb.31.4.4, cf. IHistriae 19.14 (III a.C.), IAphrodisias 1.34 (I a.C.)
frec. en dedicatorias Ἡλίῳ καὶ τῷ Δήμῳ ICil.83 (II/I a.C.), Διὶ Λαβραι[ύν]δῳ καὶ τῷ δήμῳ ILabr.65.8, cf. 20 (ambas I d.C.), τὸν Δῆμον τ[ὸν] Ῥωμαίον (sic) ὁ Δ. ὁ Σιδητῶ[ν ISide 25 (III/IV d.C.), cf. IAphrodisias 1.54.2 (I d.C.).

2 milit. ὁ δ. τῶν στρατιωτῶν la tropa X.Cyr.6.1.14.

3 en el AT clan, familia como subdivisión de la φυλή: τῆς φυλῆς τὸν δῆμον el clan de la tribu LXX Nu.4.18, ἐπίσκεψαι τοὺς υἱοὺς Λευι ... κατὰ δήμους αὐτῶν LXX Nu.3.15, εἷς τῶν ἐκ τοῦ δήμου τοῦ πατρός LXX Nu.36.8.

III político-administrativo

1 de los ciudadanos reunidos en asamblea asamblea del pueblo en Esparta δήμου δὲ πλήθει νίκην καὶ κάρτος ἕπεσθαι que la victoria y la decisión final sean de la asamblea del pueblo Tyrt.3.11, en Atenas ἔδοχσεν τι δμι fórmula de inicio de los decretos IG 13.1.1 (VI a.C.), ἔδοχσεν τ[ι β]λι καὶ τι δμι IG 13.40.1 (V a.C.), τὰ ἐν τῷ δήμῳ εἰρημένα D.7.18, cf. Is.11.48, Pl.R.565b, ὁ ἀνὴρ ἀπήχθη ὑπὸ τοῦ δήμου τοῦ ὑμετέρου παραδεδομένος ἤδη τοῖς ἕνδεκα Antipho 5.70, ἐπέδωκεν ἐν τῷ δήμῳ τριακοσίας δραχμάς Is.5.37
fuera de Atenas, de diversas asambleas, en Lindo στεφανωθέντα ... [ὑπὸ τοῦ δ]άμ[ου IG 12(1).58.22 (I d.C.), en Cos, Hp.Ep.9, en Asia Menor TAM 3(1).2.6 (Termeso II a.C.), IEphesos 8.20 (I a.C.), TAM 5.48.11 (Silando II/I a.C.), 487.1 (Hamidiye I d.C.), 514.8 (Meonia I a.C.), en Lemnos δήμοιο ἔπος θυμηδές A.R.1.705, 714, en Oxirrinco ὁ δ. ἐβόησεν POxy.41.19 (III/IV d.C.), τῇ βουλῇ καὶ τῷ δήμῳ χαίρειν POxy.1407.19 (III d.C.), en Tesalónica αὐτοὺς προαγαγεῖν εἰς τὸν δῆμον llevarlos ante la asamblea popular, Act.Ap.17.5, cf. Plb.32.6.1.

2 del pueblo en el ejercicio del poder político democracia, régimen democrático op. ὀλιγαρχίη Hdt.3.82, Arist.Pol.1290a16, ἡ ... φιλία ἡ πρὸς τὸν δῆμον Isoc.16.28, ἀριστοκρατίας μὲν γὰρ ὅρος ἀρετή, ὀλιγαρχίας δὲ πλοῦτος, δήμου δ' ἐλευθερία Arist.Pol.1294a11, op. οἱ τύραννοι D.9.33, δῆμον καταπαύειν derribar la democracia Th.1.107, ἡ τοῦ δήμου κατάλυσις el derrocamiento de la democracia X.HG 2.3.28, cf. Th.8.64, Isoc.16.6, Arist.Ath.8.4, Philippid.25.7, Plu.2.821f, δῆμον καταστῆσαι implantar la democracia X.HG 7.3.3, πολίτευμα δὲ [εἶ]ναι ἐν Χίῳ δῆμον SIG 283.4 (Quíos IV a.C.), ὁ ... δ. ... ἐκομίσατο τὴν πάτριον πολιτείαν D.S.20.46, tb. en plu. D.20.15, δ. ... ἔσχατος democracia extremada Arist.Pol.1277b3
colect. esp. ref. a los partidarios de la democracia ὅτε οἱ τύραννοι μὲν εἶχον τὴν πόλιν, ὁ δὲ δ. ἔφευγε cuando los tiranos se hicieron con la ciudad los demócratas se exiliaron And.Myst.106
facción o partido popular δήμου ... προστάτης jefe del partido popular en Siracusa, Th.6.35, cf. en plu. 3.82
como trad. del latin plebs τὴν σύγκλητον καὶ τὸν δῆμον ἐπικυρῶσαι τὰς συνθήκας Plb.21.17.9, cf. 32.2, D.H.6.88, πραίτωρες δήμων trad. de lat. praetores plebis Iust.Nou.13.1.1.

C aplicado a un solo individuo

I de pers.

1 de hombres individuo que forma parte del pueblo op. ‘príncipe’, aún siendo noble οὐδὲ ἔοικε δῆμον ἐόντα παρὲξ ἀγορευέμεν Il.12.213
tard. persona que es puro pueblo, plebe Synes.Calu.9.

2 de mujeres mujer pública παχεῖα, δ., ἐργάτις, μυσάχνη gorda, mujer pública, prostituta, corrompida Archil.88.

D bot.

1 otro n. de κατανάγκη, quizás cornicabra, Ornithopus compressus L., usada como afrodisíaco, Ps.Dsc.4.131.

2 otro tipo de κατανάγκη Ps.Dsc.4.131.
• DMic.: da-mo.
• Etimología: De *δᾱμο- (cf. irl. dām) < *deH2 ‘partir’, cf. δαίνυμι.
Δῆμος, -ου, ὁ


Demo

I 1aten., hijo de Pirilampes admirado por su belleza, Ar.V.98, Eup.227, Lys.19.25, 26, Antipho Fr.57, Hsch., cf. Pl.Grg.481e, 513b.

2 El Pueblo personif., Ar.Eq.42ss.

3 personaje de una comedia anón. Com.Adesp.771a.

4 plu. οἱ Δῆμοι Los Demos tít. de una comedia de Éupolis, Ath.316c.

II geog.

1 lugar en Ítaca donde supuestamente vino al mundo Odiseo, Str.7.3.6, St.Byz.

2 afluente del Iaxartes en Sogdiana, Ptol.Geog.6.12.3.
δημός, -οῦ, ὁ


grasa, sebo de anim., esp. de vacuno βοῶν δ. Il.8.240, βοῦν ... πίονα δημῷ Il.23.750, ἵστη βόειον δημόν Ar.V.40, cf. Eq.954, de ovejas οἰῶν πίονα δημόν Il.22.501, τὰ μῆλα ... πίονα δημῷ Od.9.464, gener., para un sacrificio ἐκ δ' ἄρα πάντων δημὸν ἑλών Il.23.168, δίπλακι δημῷ con doble capa de grasa, Il.23.243, ἔγκατα πίονα δημῷ Hes.Th.538, cf. 541, A.R.1.434, Orác. en ZPE 1.1967.185.25 (Hierápolis II d.C.), Q.S.1.798, 3.735, Hsch.
de anguilas, Arist.HA 592a12
del hombre ἦ τις καὶ Τρώων κορέει κύνας ἠδ' οἰωνοὺς δημῷ καὶ σάρκεσσι Il.8.380, cf. 13.832, ἄσειν ἐν Τροίῃ ταχέας κύνας ἀργέτι δημῷ saciar de brillante grasa (de los dánaos) en Troya a los rápidos perros, Il.11.818, Λυκάονος ἀργέτα δημόν Il.21.127, cf. 21.204.
• DMic.: de-mo-qe.
• Etimología: Quizá de *dām- ‘fluidez’, que habría dado lugar a arm. *tam-, en tam-uk ‘húmedo’ y, c. alarg. *-n-, a ai. dā́nu- ‘gotas’, av. dānu- ‘río’, celt. Dānuuius, etc.