ἑβδομάς, -άδος, ἡ


A subst.

I ref. al tiempo

1 gener. siete días, semana τὸ ... βρέφος δοκεῖ τελειοῦσθαι ἐν ἑπτὰ ἑβδομάσιν Emp.B 153a, cf. Hp.Vict.3.73, Posidon.291, ἑτέρης ἑβδομάδος ἡ ὀγδόη ἀρχή Hp.Aph.2.24, cf. Sor.2.26, Orib.10.5.4, ἑπτὰ ἑβδομάδας ὁλοκλήρους ἐξαριθμήσεις σεαυτῷ LXX De.16.9, τὰς νηστίμους ἑβδομάδας τρεῖς las tres semanas de ayuno, PFlor.384.56 (V d.C.), cf. Vett.Val.25.25, 141.21, Basil.Hex.2.8 (p.180), Περὶ ἑβδομάδων tít. de una obra de Hipócrates, Gal.17(1).18
en lit. jud.-crist. séptimo día de la semana, sábado ἑορτὴν ἑβδομάδων ποιήσεις celebrarás la fiesta de las semanas, e.e., el sábado LXX Ex.34.22, λεληθότως ἄγειν τὴν ἑβδομάδα celebrar el sábado a escondidas LXX 2Ma.6.11, παρατηρεῖν τὰς ἑβδομάδας ἀναπαυόμενος ἀπὸ παντὸς ἔργου I.AI 3.91, cf. Clem.Al.Strom.5.14.108, Hom.Clem.17.10.

2 siete años, septenio (a veces c. el gen. ἐτῶν explícito) τῇ δὲ τετάρτῃ ... ἐν ἑβδομάδι Sol.19.7, ταῖς ἑβδομάσι διαιροῦντες τὰς ἡλικίας Arist.Pol.1336b40, cf. Alex.Aphr.in Metaph.38.18, Gr.Nyss.Hom.Creat.22.12, φέρειν ... ἄρχεται τὸ σπέρμα περὶ τὰς δύο ἑβδομάδας ἐτῶν Ar.Byz.Epit.1.68, cf. Placit.5.23 (= Heraclit.A 18), Gr.Nyss.Hom.creat.22.11, ἕνδε]κα πληρώσας ἑβδομάδας βιότου ZPE 5.1970.284 (Quíos II d.C.), μεθ' ἑβδόμην ἐτῶν ἑβδομάδα I.AI 3.281, cf. Ph.1.395, Hld.10.23.4, Gal.6.61, Placit.4.11.4, Amph.Or.2.168.

3 grupo de siete, septena δισσοὶ γὰρ δισσὰς ἔκτανον ἑβδομάδας cada uno de los dos mató sendas septenas de los hijos de Níobe AP 16.131 (Antip.Sid.), ἑ. μηνῶν ἢ ἐνιαυτῶν Iust.Phil.Qu.et Resp.M.6.1309D, ἐν ἑβδομάσι πᾶς ὁ κόσμος κυκλεῖται τῶν ζωογονουμένων καὶ τῶν φυομένων Clem.Al.Strom.6.142.4, cf. Gr.Nyss.Pss.83.24, elegisse septem Deos, quos et sanctam Ebdomadem uocant Iren.Lugd.Haer.1.30.10, ἡ ἑ. τῶν πηγῶν Procl.in Cra.107 (p.58).

II fil., mat.

1 el número siete o hebdómada τῆς τετράδος ἡ πρὸς τὴν ἑβδόμαδα συμπάθεια la afinidad entre la hebdómada y la tétrada Plu.2.1027f, cf. Adam.Vent.p.46.24, Theol.Ar.42, Procl.in Cra.167 (p.91), ἡ ... ἱερὰ τοῦ Ἀπόλλωνος ἑ. Plu.2.391f, Ἀθηνᾶν δὲ (ὀνομάζειν) τὴν ἑβδομάδα los egipcios, Plu.2.354f, πρέπει τῷ νῷ ἡ ἑ. Dam.in Prm.264, Περὶ ἑβδομάδος tít. de una obra atribuida a Proclo Theol.Ar.43
en lit. jud.-crist., como principio divino τὸ ἓν ... ἑβδομάδα τὴν ἀμήτορα γεγένηκεν ἐξ ἑαυτοῦ μόνου Ph.1.503, identificado con el alma ἔστι γὰρ (ψυχή) ἑ. καὶ κατάπαυσις Hippol.Haer.6.32.9, como número sagrado dentro de la tradición τὴν ἑβδομάδα ἔμφασιν ἔχειν τινὸς ἀφέσεως ἁμαρτημάτων Gr.Nys.Hom.Creat.56.8.

2 Hebdómada conjunto de los sietes planetas o astros errantes ἑ., ἥτις ἑξαχῇ διανεμηθεῖσα τοὺς ἐπικαλουμένους ἑπτὰ πλάνητας εἰργάσατο Ph.2.198
muy frec. en el gnosticismo y neoplatonismo, como lugar sublunar de los siete planetas κατὰ λόγον δὲ ὡρέων συμβάλλεται ἑ. κατὰ σελήνην Heraclit.? B 126a, cf. Hippol.Haer.7.24.4, Simp.in Ph.616.27, o de los siete cielos inferiores al Demiurgo, Iren.Lugd.Haer.1.5.2, que se identifican con los siete dioses intelectivos dentro del grupo de los dioses trascendentes ἡ νοερὰ ὅλη ἑ. Procl.Theol.Plat.5.36 (p.133), cf. 4.1 (p.9), in Ti.98c.

B adj. fem. séptimo, del sábado ἀργεῖν τὰς ἑβδομάδας ἡμέρας descansar los días séptimos, e.e. los sábados I.AI 14.63, cf. BI 1.60, Sud.s.u. ἀργὸν ἔτος.