ἑβδοματικός, -ή, -όν


I 1sabático ἔτος I.AI 11.343, cf. Ph.2.206, ἀνάπαυσις Gr.Naz.M.35.916A, cf. Didym.M.39.1133C
subst. τὸ ἑ. el año sabático Ph.2.206.

2 que preside la semana τούς τε ἡμερησίους καὶ ὡρογενεῖς θεοὺς καὶ τοὺς ἑβδοματικούς PMag.13.736.

3 semanal, que consta de siete días αἱ μὲν δὴ (περίοδοι) διὰ τῶν ἡμερῶν ἑβδοματικαί εἰσι Gal.9.914.

4 relativo al séptimo ἐν τῷ ἑβδοματικῷ ἀριθμῷ en el número siete, en periodos de siete Basil.Ep.260.3.

5 adv. -ῶς semanalmente ὁ εἰς ἑαυτὸν ἑ. ἀνακυκλούμενος ... αἰών Gr.Nyss.M.46.1153C.

II adv. -ῶς semanalmente ἑ. ἀριθμοῦνται αἱ κρίσεις Steph.in Hp.Aph.2.184.4.