ἐνορούω


lanzarse, saltar, abalanzarse ἐν δ' Ἀγαμέμνων πρῶτος ὄρουσε Il.11.217 (tm.), εἷς δ' ἐνόρουσε βοάσαις Pi.O.8.40
gener. c. dat. Πάτροκλος δὲ Τρωσὶ κακὰ φρονέων ἐνόρουσεν Patroclo cargó contra los troyanos con funestas intenciones, Il.16.783, cf. Q.S.11.222, λέων ... αἴγεσιν ἢ ὀΐεσσι Il.10.486, Διογένης ἔφη νομίζειν ὁρᾶν τὴν Τύχην ἐνορούουσαν αὐτῷ Diog.148, de los atunes heridos πολλάκι καὶ νήεσσιν ... ἐνόρουσαν Opp.H.2.516, c. giro prep. ἐν τῇ γαστρὶ λὰξ ἐνώρουσα Hippon.107.13 (dud.), πᾶσαι ... ἐνόρουσαν ἄελλαι ἐς πέλαγος Q.S.14.251
de líquidos ὕδωρ ἀνέδην ἐνοροῦον ... βῆχα παρέχει el agua al lanzarse sin freno (por la garganta) produce tos Hp.Cord.2.