ἐνορμάω


1 meterse dentro, introducirse part. subst. τὰ ἐνορμῶντα lo que se mete dentro del cuerpo, quizá ref. a líquidos o al aire, Hp.Epid.6.8.7, pero cf. Alex.Aphr.Febr.17.1, c. dat. τὰ γὰρ παχυμερῆ κατὰ τὴν γαστέρα μένει τοῖς στενοῖς στόμασι τῶν φλεβῶν ἐνορμῆσαι μὴ δυνάμενα Aët.9.24.

2 echarse encima de, arrojarse sobre c. dat. ἐνθορεῖν καὶ ἐνορμ[ῆσαι τ]οῖς τοῦ Φιττακοῦ νώτ[οις Alc.306g.5.