ἐκπυρακτόω


poner al rojo vivo, inflamar τὸν λεπτὸν ἀέρα προστρίψει ἐκπυρακτοῦσαι (αἱ νεφέλαι) Tz.Comm.Ar.2.447.4, en v. pas. τῇ δὲ σφοδροτάτῃ πρὸς τὸ πῦρ ὁμιλίᾳ ἐκπυρακτωθείς (ὁ σίδηρος) inflamado por su muy violento contacto con el fuego (el hierro) Basil.Eunom.660.