ἐκμηρύομαι


A tr.

I 1desenrollar εἰ καὶ λεπτότερον ἁρπεδόνος ἐκμηρυομένων αὐτῶν ἐκταθείη Iul.Gal.23.135c, cf. Hsch.s.u. ἐκπηνιεῖται.

2 marchar, recorrer hasta el final, c. ac. de extensión θεωροῦντες τοὺς ἱππεῖς δυσχερῶς ἐκμηρυομένους καὶ μακρῶς τὰς δυσχωρίας viendo que la caballería recorría los desfiladeros dificultosa y lentamente Plb.3.51.2, ὁ δὲ ἐκμηρυσάμενος τῷ πλῷ τὸν ποταμὸν πάντα Anon. en Sud.s.u. ἐκμηρυσάμενος.

II c. ac. de animados desembarazar, sacar de un apuro, en aor. conseguir sacar de una dificultad o peligro ταῦτα (ὑποζύγια καὶ ἵπποι) ... τῆς χαράδρας Plb.3.53.5, τὴν δύναμιν ἐκ τῶν δυσχωριῶν Plb.Fr.132, διὰ στενῆς θυρίδος ... αὑτὸν καὶ παιδία καὶ γυναῖκα Plu.Aem.26, cf. Sch.E.Andr.718.

B intr. desplegarse en fila de ejércitos κατὰ τὴν γέφυραν X.An.6.5.22
fig. desarrollarse πάντα ἀπ' αὐτοῦ Dam.Pr.2, cf. 65, 71, οὐσία ἀπὸ ἑνὸς εἰς πλῆθος ἐκμηρυομένη Dam.in Prm.206.