ἐκκλάω


1 romper, quebrar, partir τοῦ ἀνταγωνιζομένου δάκτυλον Paus.8.40.2, ἐκκλάσει αὐτὸ ἐκ τῶν πτερύγων la partirá (a la víctima) por las alas LXX Le.1.17, en v. pas. τὰ ... παλαιὰ ... μέρη ... ἐκκεκλάσθαι ... ὑπὸ τῶν κυμάτων Pl.R.611d, ἐκκλωμένης κώπης Alciphr.4.19.9, cf. PTeb.802.19 (II a.C.), Ep.Rom.11.17
fig. τοῦ χαλκοῦ τὸ στεγανὸν ἐκκλάσας rompiendo la rigidez del bronce en una estatua, Callistr.3, en v. pas. τὸ θράσος ἐκκέκλασται Plu.2.762e.

2 en v. med. retorcerse, hacer contorsiones c. ac. rel. ἐκκλώμενοί τε καὶ στρεβλούμενοι τὰ σώματα Max.Tyr.29.3.