ἀϋτέω
• Prosodia: [ᾰῡ-]


I intr.

1 de anim. gritar, lanzar gritos c. ac. adv. o int. μακρὸν ἀΰτει Il.20.50, μέγ' ἀΰτει Il.21.582, cf. Hes.Sc.309, ἀΰτει δ' ὀξύ A.Pers.1058, ἀυτῶ βοάν E.Hec.1092, τοιαῦτ' ἀϋτῶν A.Th.384, τί χρῆμ' ἀυτεῖς; E.Cyc.669, τοῦτ' αὐτὸς ἠΰτησεν Col.Memn.19.7 (II d.C.), c. dat. de pers. ἠύτεσεν ἔπος ... Μήνῃ Nonn.D.11.185
c. un pred. del suj. λυγροὶ δὲ ... ὄρνιθες ἀύτεον Q.S.10.266.

2 de cosas resonar como un grito κληδὼν ἀΰτει A.A.927, χαλκὸς ἀΰτει Q.S.1.546, (βέλη) ἠύτησαν Q.S.7.597 (cód.).

II tr.

1 c. ac. de pers. llamar a gritos, convocar ἀΰτει πάντας ἀρίστους Il.11.258, ἑτάρους ἐπὶ μακρὸν ἀΰτει A.R.4.1337
de divinidades invocar ἀύτευν Ἄρτεμιν E.Hipp.167, τί Ζῆν' ἀυτεῖς; Ar.Lys.717, Φοῖβον ἀύτει A.R.4.1702
de donde c. ac. de pers. e inf. pedir a gritos ὑμᾶς δ' ἀυτῶ ... κοιμίσαι ξίφη E.Rh.668.

2 c. ac. de abstr. anunciar, comunicar a gritos σφαγὴν ἀυτεῖς τῇδέ (βοῇ) μοι E.El.151
c. inf. proclamar χρυσοστέπτορας ἄνδρας ἢ ἀρχιερῆας ἀυτεῖ ἔσσεσθαι Man.4.39.
• Etimología: Denom. de αὐτή ‘grito’ q.u.