ἀφᾰδία, -ας, ἡ


1 enemistad δοκῶ μοι νῦν ὁρᾶν ἀφαδίαν Eup.376, cf. EM 174.50.

2 ἀφαδίαν· τὴν πολεμικὴν ναῦν, διὰ τὸ ἀφανδάνειν Hsch.
• Etimología: Prob. deriv. del tema de aor. ἀφαδεῖν de ἀφανδάνω, v. ἁνδάνω.