ἀσχήμων, -ον, gen. -νος


I de cosas y abstr.

1 carente de forma o figura κάλλος Plot.5.8.2, cf. Hsch.

2 deforme, feo de ciertos movimientos de las manos, Hp.Art.27, de una pierna, Gal.18(1).643, τῆς ἀμούσου τε καὶ ἀσχήμονος φύσεως Pl.R.486d, τὸ κακόηθες τοῦτο καὶ ἀκόλαστον καὶ ἀνελεύθερον καὶ ἄσχημον Pl.R.401b, cf. Procl.in Prm.803.28.

3 fig. feo, indecoroso, indecente γραφὰς ἢ λόγους ἀσχήμονας Arist.Pol.1336b14, ἐλοιδόρει με π[ο]λλ[ὰ κ]αὶ ἀσχήμονα BGU 1247.10 (II a.C.), με κακολογοῦσα πολλὰ ... καὶ ἀσχήμονα SB 11018.3 (I/II d.C.), ἄσχημον ἐποίησεν ... κοιμηθεὶς μετὰ τῆς θυγατρός LXX Ge.34.7
horrible, insoportable νοσήματα Pl.Phlb.46a, θόρυβος Plot.6.4.15, ἔνδεια AP 16.15b
inadecuado, inconveniente ὀργῇ δὲ φαύλῃ πόλλ' ἔνεστ' ἀσχήμονα E.Fr.259, οὗτος ὁ τρόπος οὐκ ἂν παντάπασιν ἀ. γίγνοιτο Pl.Lg.666c, ἄσχημον ... μηδὲν μηδὲ δυσχερὲς ἐν ταῖς γνώμαις X.Ap.7, ἐπιθυμίαι Posidipp.1.5, ὅτι εὗρεν ἐν αὐτῇ ἄσχημον πρᾶγμα que encontró en ella algún inconveniente LXX De.24.1, ἔνστασις ... πολέμου ... ἀ. ... καὶ φαύλη Plb.36.2.3, ἀσχήμονας πράξεις Chrysipp.Stoic.3.123, ἐν τῇ λέξει ... περιαιρετέον ... τὸ ἄσχημον καὶ ἅμα δυσκείνητον (sic), Phld.Po.A.35.22, πρᾶξαι τι ἄσχημον Sext.Sent.225
ignominioso, deshonroso ἀσχήμονες μὲν ἀγχόναι E.Hel.299, οὐκ ἄσχημον ... ἤν τις ἰητρὸς ... κελεύῃ καὶ ἑτέρους εἰσάγειν Hp.Praec.8, ὃ ... ἀσχημονέστατον καὶ ἀναξιώτατον ... ἐγένετο D.C.Epit.Xiph.77.17.2
neutr. plu. sup. como adv. τὸ δὲ μέτριον νομοθέτης ἂν μαντεύσαιτο οὐκ ἀσχημονέστατα el adivino más cualificado para apreciar más apropiadamente esta medida sería el legislador Pl.Lg.959d.

II de pers.

1 que falta a las conveniencias, maleducado, grosero οὔ με ἔπεισας ἀσχήμονα ἐν τῇ ἀμοιβῇ γενέσθαι no me has convencido de que falte a las conveniencias en mi respuesta Hdt.7.160, ἀνθρώπους ... μανικωτέρους καὶ ἀσχημονεστέρους por efecto del vino, Iambl.VP 208
fig. indigno, despreciable ὁ δὲ ἀργυρίου ... ἀσχημονέστερος el que por dinero (miente) es más despreciable Arist.EN 1127b13.

2 incompetente αὐτὸς ... ἀ. ἐφάνη un actor, Plot.3.2.17.

III adv. -ως inconvenientemente, vergonzosamente τοὺς χρωμένους ταῖς ἐπ[ι]χειρήσεσιν ἀγνοεῖν ... περιτρεπομένους [ἀ. los que usan razonamientos dialécticos desconocen que se están contradiciendo vergonzosamente Phld.Sign.29.27, ἀ. ἐλέγχεται Gal.14.253
indecentemente εἷς τις τῶν στρατιωτῶν ἀνασυράμενος τὴν ἐσθῆτα καὶ κατακύψας ἀ. I.BI 2.224.