ἀπήμων, -ον
• Morfología: [gen. -ονος]


I de pers. y asimilados, gener. pred.

1 indemne, incólume, sano y salvo en la guerra o situaciones de peligro πὰρ νηῶν ἔλθωμεν ἀπήμονες Il.13.744, cf. Od.4.487
esp. del regreso por mar ἐκ Τροίης ... πάντας ἀ. ἀπονέεσθαι Od.18.260, cf. Hdt.1.42, 4.179, κομίσειεν ἀπήμονα λαὸν Ἐρεχθεύς Nonn.D.39.210.

2 carente de penas o cuidados, despreocupado ἀδάκρυτος καὶ ἀ. ἧσθαι Il.1.415, τίς δὲ πλήν θεῶν ἅπαντ' ἀπήμων τὸν δι' αἰῶνος χρόνον; A.A.554, θεὸς εἴη ἀπήμων κέαρ Pi.P.10.22, ἀ. κραδία κᾶδος ἄμφ' ἀλλότριον Pi.N.1.54, del alma, Pl.Phdr.248c, de la mente ἀπήμων εἴη καὶ ἀζήμιος Ph.1.393.

II de pers. y abstr., usos no pred.

1 que no comporta riesgos o peligros, seguro πομποί Od.8.566, 13.174, νόστος Od.4.519, πλοῦς νεῶν E.IA 1575, νέες Opp.H.5.676, ὄλβος Thgn.383, μοῖρα A.R.1.422
c. gen. (ἕδρα) πάσης ἀ. οἰζύος A.Eu.893.

2 carente de hostilidad, propicio, favorable μῦθος Il.12.80, θεσμός h.Hom.8.16, στόλος A.Supp.186, οὖρος Od.5.268, 7.266, 12.167, πόντος Hes.Op.670, θάλασσα Semon.8.38
afectuoso ἀπήμονι πήχεος ὁλκῷ con un abrazo afectuoso Nonn.D.13.541.

3 benéfico, excelente ὕπνος Il.14.164, χῶρος h.Ap.244, ἀρεταί Ph.1.478.