ἀπροσδιόνυσος, -ον


1 ajeno a Dioniso τὴν τῶν σαββάτων ἑορτὴν μὴ παντάπασιν ἀπροσδιόνυσον εἶναι Plu.2.671e, ἐθέλω καὶ ἄλλο ὑμῖν διηγήσασθαί τι τῶν ἐκεῖθεν, οὐκ ἀπροσδιόνυσον οὐδ' αὐτό quiero contaros alguna otra cosa de allí que tampoco deja de tener relación con Dioniso Luc.Bacch.6, ... ἄμουσα μηδ' ἀπροσδιόνυσα (de conversaciones en el banquete), Plu.2.612e, cf. Gell.1.5.3.

2 fig. que está fuera de lugar c. alusión al proverbio οὐδὲν πρὸς τὸν Διόνυσον: ἀπροσδιονύσους λύσεις πραγματευόμενος Ath.494b, cf. Eun.Hist.1 (p.10), ἀπροσδιόνυσα Ath.672a
inoportuno: sed nihil tam ἀπροσδιόνυσον mihi primo uidebatur Cic.Att.423.1.