ἀνελεήμων, -ον
• Alolema(s): ἀνελήμων AB 400


1 que no tiene piedad o compasión, despiadado ὁ ἐναντίος Anaximen.Rh.1442a14, ἀνελεήμων ὡς λύκος Pall.V.Chrys.20.402, ἀνθρώπων ἀνελεημώνων καὶ ἀθέων PLond.1915.8 (IV d.C.), cf. Nicoch.20, Ep.Rom.1.31, Ptol.Tetr.3.14.14, Cat.Cod.Astr.2.173
fig. ἀνελεήμων θυμὸς καὶ ὀξεῖα ὀργή LXX Pr.27.4.

2 adv. -ως despiadadamente ἀπώλεσεν Antipho 1.25, ὑμεῖς ἐπέβητέ μοι ἀνελεημόνως LXX Ib.6.21.