ἀναδέω
• Alolema(s): poét. ἀνδέω
• Morfología: [perf. act. ἀναδέδεκα Nic.Dam.Vit.Caes.70, pas. ἀναδέδεμαι Plu.Dio 26]


I atar hacia arriba

1 en act. c. ac. del cabello recoger, ceñir δάφνᾳ τε χρυσέᾳ κόμας ἀναδήσαντες habiendo ceñido sus cabelleras con áureo laurel Pi.P.10.40, ὅντιν' ἀθρόοι στέφανοι ... ἀνέδησαν ἔθειραν Pi.I.5.9, c. ac. de la cabeza κεφαλήν Pl.Smp.213e
v. med. c. ac. del cabello o la cabeza y dat. instrum. recogerse, ceñirse ἀνδησάμενός τε κόμαν ἐν πορφυρέοις ἔρνεσιν Pi.N.11.28, cf. I.1.28, χρυσών τεττίγγων ἐνέρσει κρωβύλον ἀναδούμενοι Th.1.6, cf. Luc.Nau.3, μίτρᾳ μὲν ἀναδεδεμένος τὴν κόμην Luc.DDeor.18.1, τὰς κεφαλὰς μίτρῃσι ἀναδέονται Hdt.1.195, ἄνθεσιν ξανθὰν ἀναδησάμενος κεφαλάν B.10.16
c. el instrum. solamente τίς δὴ ... τοσάδ' ... στεφάνοισι ῥόδων ἀνεδήσατο; ¿quién se ha ceñido tantas veces la cabeza con coronas de rosas? Simon.1.

2 c. ac. int., v. med. ceñirse στέμμ' ἀναδησάμενος habiéndose ceñido una corona, Epigr.Gr.873.4
fig. coronar, alcanzar, conseguir τὸ ἀναδήσασθαι τὸν στέφανον τοῦτον POxy.1252.ue.20 (III a.C.), (στεφάνους) ἀναδησάμενος πρῶτος SB 4229.6 (III/IV a.C.)
c. ac. de ἀρχήν, κλέος, etc. lograr, conseguir App.BC 1.84, Procop.Vand.2.27.11, Pers.1.14.23, Chor.Dial.4.11.

3 v. act. c. ac. pers. (o cosa personificada) e instrum. de ‘corona’ coronar ἀνέδησεν Ὀρτυγίαν στεφάνοις coronó a Ortigia (e.d. Siracusa), Pi.P.2.6, ἡμᾶς ... τοῖς ῥοδίνοις (στεφάνοις) ἀναδησαμένους Plu.2.645d
c. ac. de pers. solamente ἀνέδησε τὸν ἡνίοχον Th.5.50, σὲ μὲν ἀνέδησα Pl.Smp.213e, ἀνέδουν τὸν βασιλέα Luc.Zeux.11, ἀναδεῖν τὰ εἰκόνια poner guirnaldas a las estatuillas Plu.2.753b
c. otros instrum. proveer abundantemente, colmar λήροις ἀναδῶν τοὺς νικῶντας coronando con baratijas a los vencedores Ar.Pl.589, ἀναδῆσαι ... σε κριβανιτών ὁρμαθῷ Ar.Pl.764
fig. colmar, proveer τροφῇ τε καὶ τοῖς ἄλλοις πᾶσιν ὅσων βίος δεῖται αὐτοί τε καὶ παῖδες ἀναδοῦνται son honrados, ellos y sus hijos, con el alimento y con todas las demás cosas necesarias para la vida Pl.R.465d, ἡ Τύχη αὐτὸν ἀναδέδεκεν Nic.Dam.Vit.Caes.70.

II atar hacia atrás en sent. fig. vincular ἀναδήσαντι τὴν πατριὴν ἐς ἐκκαιδέκατον θεόν vinculando su estirpe a un dios en la decimosexta generación Hdt.2.143.

III en v. med.

1 c. ac. de pers. atar, unir a alguien a sí, atraer, ganarse πάντας μὲν ἀναδήσασθαι τῷ ἡδεῖ Aristid.Or.46.25, τὸν Κότυν ἀναδούμενοι διὰ τῆς τοιαύτης χάριτος ganándose a Cotis mediante este favor Plb.30.17.4, σε ἀπὸ τῶν ὤτων ἀναδησάμενος habiéndote atrapado por los oídos, teniéndote pendiente Luc.Scyth.11, cf. Im.1, αὐτοὺς ἐχειρώσατο καὶ ἀνεδήσατο τῇ συνουσίᾳ Ael.VH 4.9
c. ac. de cosa atar ὤνευον ἀναδούμενοι τοὺς σταυρούς arrancaban con cabrestantes las estacas tras atarlas (con cables), Th.7.25.

2 esp. ref. a barcos amarrar, echar un cable (para remolcarlos), Th.1.50, 2.90, D.50.20, Plb.1.28.7.

3 colgar de c. εἰς y ac. εἰς τὴν ὀροφήν colgar del techo Plu.Eum.11
c. ἐκ y gen. ἀναδεδεμένων ἐκ τῆς πήρας Plu.Dio 26
c. ac. de cosa y gen. prenderse κορόμβους δ' ἀναδούμενοι τῶν τριχῶν Heraclid.Pont.55
c. ac. de cosa y gen. c. ἐκ, fig. hacer depender de ἀνεδεῖτο τὴν ἡγεμονίαν ἐξ ἐκείνης Plu.2.322e, cf. 2.343a.