ἀκήρᾰτος, -ον


I 1no cortado, intacto, indemne de una propiedad οἶκος καὶ κλῆρος Il.15.498, κτήματα Od.17.532, ἀπαρτίη Hippon.15
de otros objetos ἁνίαι Pi.P.5.32, σκάφος A.A.661, πλόκοι ἀκήρατοι bucles sin cortar E.Io 1266, ἀκηράτου λειμῶνος de un prado sin hollar E.Hipp.73, παρθένων κῆπος Ibyc.5.4, ἀκήρατον ἐμπόριον mercado virgen, sin explotar Hdt.4.152
de animados intacto, puro, virgen de una doncella ἀ. δέ μ' ἐκ πατρὸς λαβὼν δόμων E.Tr.675, cf. A.R.4.1025, Plu.Num.9, λέχος E.Or.575, εὐνή Max.77, de anim., Pl.Lg.840d, μόσχος E.IA 1083.

2 entero, con todo su vigor, íntegro φάρμακα A.R.4.157, como pred. ἀκήρατον ἐκβαίνοντα saliendo intacto de una prueba, Pl.R.413e, ὅπως ... αἱ ... κρ[ί]σεις ... ἀκήρατοι δ[ι]αμένωντι IO 47.20 (II a.C.).

II 1sin mezcla, puro ὕδωρ Il.24.303, χεῦμα agua lustral S.OC 471, ὄμβρος S.OC 690, ποτόν A.Pers.614, cf. Theoc.22.38, ῥόος Nonn.D.22.399, χρυσός Archil.153.5, Alcm.1.54, Hdt.7.10, Pl.R.503a, Plt.303e, μόλυβδος Simon.87, νόμισμα Pl.R.417a, χρυσοῦν γένος καὶ ἀκήρατον Plu.Cor.14, πῦρ ἀκήρατον llama pura Q.S.4.138, ἰκμάς Hp.Aff.52, εἰκόνες D.C.52.35.3
c. dat. o gen. no mezclado con, libre de θυμὸς ἀ. ἄλγεσι E.Hipp.1114, οὐδεὶς θνητῶν ταῖς τύχαις ἀ. E.HF 1314, ἀ. ἀνδράσι Λῆμνος A.R.1.852, κακῶν E.Hipp.949, ὠδίνων A.R.1.974
limpio, claro ἀκήρατοί σου αἱ ἀκοαί SB 7205.8 (III d.C.).

2 fig., de abstr. puro, no adulterado, sin mácula ἐπιστήμη Pl.Phdr.247d, Ph.1.265, ἤθη Pl.Lg.735c, ἀρεταί Ph.1.148, φιλία X.Hier.3.4, ἀ. ἀλυπία falta absoluta de penas Pl.Ax.371d, τὸ καθαρὸν αὐτοῦ καὶ ἀκήρατον τοῦ νοῦ la pureza sin mancha de su espíritu Pl.Cra.396b, cf. D.Chr.36.55, ἡ ἀ. μεγαλοδωρία τοῦ ... Αὐρηλιανοῦ PLips.119ue.2.3 (III d.C.).

III inalterable, indestructible del éter στοιχεῖον ἀκήρατον καὶ θεῖον Arist.Mu.392a9, ἔρως οὐράνιος ἀ. καὶ θεῖος Ph.2.384.