ἀκροθίνιον, -ου, τό


I 1τὰ ἀ. primicias consagradas a los dioses χώρας τῆσδε τἀκροθίνια A.Eu.834, δεκάτην ἀκροθίνιά τε Eumel.12, cf. Simon.97D., Hdt.1.86, 90, ref. a una victoria militar κτέατ' ἄγων Τροΐαθεν ἀκροθινίων Pi.N.7.41, Ἀθναῖοι τ[]ι Ἀπόλλον[ι ἀπὸ Mδ]ν ἀκ[ροθ]ίνια τς Μαραθ[]νι FD 2.1 (V a.C.)
tb. sg. τὸ ἀ. mismo sent. ἄνδρας τοὺς ἀρίστους τρεῖς, ἀ. Ἀπόλλωνι ... ἀνατίθησι Pl.Lg.946c, ref. a una victoria militar τρίποδα ... ἀπὸ τῶν Μήδων ἀ. Th.1.132, cf. E.Ph.282, Lindos 291 (I a.C.), ref. a la caza τὸ δέ τοι δίδωσι δέξο ἀ. Ἁδριανὸς ἄρκτου ἣν αὐτὸς κάνεν ἱππόθεν τυχήσας IG 7.1828.5 (Tespias II d.C.).

2 fig. τὰ ἀ. primicias, lo más escogido c. gen. τὰ Ἑλλήνων ἀ. de Orestes y Pílades, E.IT 459, cf. 75, κεφαλῆς ἀ. ref. al cabello de una mujer, Philostr.Ep.61
sent. peyor. ἀκροθίνια Πυγμαῖα Philostr.VS 512
τὸ ἀ. máximo exponente τῆς πονηρίας Chrys.M.52.450
el más alto rango τῶν τοῦ θεοῦ λειτουργῶν Eus.VC 3.7.1.

II τὰ ἀ. frutos, recompensa, provecho Tat.Orat.34.3.