εἰλύω
• Alolema(s): εἱλ- Hdn.Epim.48, Basil.M.32.1304D; ἰλ- Apollon.Lex.s.u. ἰλύσω, Hsch.s.uu. ἰλύει, ἰλύσαι; ἐλ- Sch.Hes.Op.430a, Sch.Opp.H.2.89; ἑλ- Sch.Opp.H.1.116
• Prosodia: [-ῡ-]
• Morfología: [act. impf. 3a sg. εἴλυεν Hsch.; med.-pas. ind. aor. ἐλύσθη Il.23.393, part. ἐλυσθείς Il.24.510, Opp.H.2.89, εἰλῡθείς Theoc.25.246, Opp.H.2.124, perf. 3a sg. εἴλυται Il.12.286, ἴλυται Hsch., 3a plu. εἰλύαται Od.20.352, Il.12.286 (cód.), ἰλύαται Hsch., 3.a sg. o plu. εἰλῦται Il.12.286 en Sch.Er.ad loc., Eust.904.53, plusperf. 3a sg. εἴλυτο Il.16.640]


I intr., en v. med.-pas.

1 en tema de perf. estar envuelto, estar cubierto c. dat. instrum. ἄλλα τε πάντα εἴλυται κατύπερθ', ὅτ' ἐπιβρίσῃ Διὸς ὄμβρος Il.12.286, εἴλυτο δὲ πάνθ' ἁλὸς ἄχνῃ Od.5.403, νυκτὶ ... εἰλύαται κεφαλαί Od.20.352, βελέεσσι καὶ αἵματι καὶ κονίῃσιν ἐκ κεφαλῆς εἴλυτο Il.16.640, εἰλυμένοι ... χαλκῷ Il.18.522, παῖδ' ὀλίγον δολίῃς εἰλυμένον ἐντροπίῃσι h.Merc.245, Ζεῦ ... εἰλυμένε κόπρῳ μηλείῃ poét. en Philostr.Her.29.3, βόαυλα ... εἰλυμένα καπνῷ A.R.3.1291
c. ac. de rel. indicando la parte envuelta y dat. instrum. νεφέλῃ εἰλυμένος ὤμους Il.5.186, cf. 17.492, χαίτῃς εἰλυμένος εὐρέας ὤμους h.Ap.450, λημηρῇ νεφέλῃ εἰλυμένος ὄσσε Heliod.SHell.472.11, c. ac. de la prenda que envuelve, de Hermes niño σπάργανον ἀμφ' ὤμοις εἰλυμένος h.Merc.151, c. gen. πελάγει νεφέων εἰλυμένῳ Arat.413
estar envuelto con vestiduras εὐκήλως εἰλυμένοι A.R.2.861.

2 en pres. y aor. deslizarse, ir arrastrándose ῥυμὸς δ' ἐπὶ γαῖαν ἐλύσθη Il.23.393, λασίην ὑπὸ γαστέρ' ἐλυσθείς de Ulises escapando de la cueva de Polifemo Od.9.433, αὐτὸς ἂν τάλας εἰλυόμην, δύστηνον ἐξέλκων πόδα S.Ph.291, εἷρπε ... τότ' ἂν εἰλυόμενος, παῖς ἄτερ ὡς φίλας τιθήνας S.Ph.702, (κῦμα) βατίδων εἰλυομένων Metag.6.4, fig. de un veneno ἀμφὶ δὲ πρώτοις εἰλύεται στέρνοισι Nic.Al.18.

3 en aor. encogerse προπάροιθε ποδῶν Ἀχιλῆος ἐλυσθείς encogido, e.e., humillado ante los pies de Aquiles, Il.24.510
enrollarse, encogerse sobre sí mismo, agazaparse de un león a punto de saltar εἰλυθέντος ὑπὸ λαγόνας τε καὶ ἰξύν Theoc.25.246, ἐνὶ ψαμάθοισιν ἐλυσθείς A.R.1.1034, ἐν πηλοῖσιν ἐλυσθεὶς ῥίμφ' ἔφορεν Opp.C.3.418, cf. Sch.ad loc., A.R.3.296, ὑπ' ὀστράκῳ εἰλυθεῖσα Opp.H.2.124, de una rana πηλοῖο κατ' εὐρώεντος ἐλυσθεὶς κέκλιται Opp.H.2.89, cf. en v. act., Hsch.

II en v. act.

1 tr. envolver, cubrir, ocultar εἰ δὲ ... ὀλίγη δέ μιν εἰλύοι ἀχλὺς αὐτόν Arat.432, c. suj. de pers. y dat. instrum. πτύγματι ὀθονίου εἰλύσας Aët.9.42, cf. Hdn.Epim.48, Hsch.s.uu. ἰλύει, εἰλύσω.

2 c. gen. atraer ποταμὸς πυρὸς εἵλυεν ἔμπροσθεν αὐτοῦ Basil.l.c., cf. en v. med. εἰλύσθαι· ἕλκειν Hsch.
• Etimología: Es dud. si es un pres. u̯elnu- < *H1u̯el-nH-, cf. ai. vṛnóti- ‘envolver’, o secundario sobre perf. εἴλῡμαι < u̯e-u̯lū-m-; cf. γέλουτρον = Ϝέλυτρον, ai. varutra- ‘ropa de abrigo’, etc.