δυστῠχέω
• Morfología: [no contr. pres. part. δυστυχέοντες Democr.B 54; impf. 3a sg. ἐδυστύχεε Hdt.8.105]


1 ser desgraciado, sufrir infortunio ἐγὼ γὰρ οὔ, κεἰ δυστυχῶ, θέλοιμ' ἂν ... A.Pr.345, cf. Th.482, S.Ant.1159, Epich.272, οἱ ἀξύνετοι δυστυχέοντες σωφρονέουσι Democr.l.c., ὅταν οὖν τις ἅμα δυστυχήσῃ ... τῶν οἴκων Pl.Lg.877e, cf. Men.Georg.80, Lyc.Fr.5, Anaximen.Rh.1439b29, Aesop.83.1, en el amor πολλὰς πρότερον νύκτας δυστυχήσας X.Eph.1.9.2
c. ac. int. οὐ γὰρ τὰ πάντα ἐδυστύχεε ὁ Ἑρμότιμος Hdt.l.c., ὧδε πάντα δυστυχῶ E.Hec.429, cf. I.AI 16.368, τοιαῦτα δυστυχῶ μόνη Men.Her.76, cf. POxy.120.26 (IV d.C.)
c. dat. o rég. prep. ἆρ' ... τοῖς γάμοις ... δυστυχεῖς; ¿eres desgraciado en el matrimonio? E.Ph.424, cf. Synes.Ep.125, δυστυχεῖν δι' αὑτόν Gorg.B 11a.20, cf. Arr.Epict.3.24.63, καταγελῶ ... ἐφ' οἷσι δυστυχοῦσι Hp.Ep.17.5, περὶ τὰ οἰκεῖα Plu.Cam.11, cf. Vett.Val.16.32, κατ' ἀμφότερα δυστυχῶν sintiéndose desgraciado ante ambas cosas (la salida y la puesta del sol), dicho de un noctámbulo, Chamael.8, δυστυχῶ ... ἐν τοῖς ἐρωτικοῖς Luc.DDeor.16.1, cf. Sacr.4
fig. ὁ τύμβος δυστυχῶν ὁ σός si tu tumba tiene mala fortuna, e.e., si no recibe los honores debidos, S.OC 402
part. aor. pas. neutr. plu. subst. τὰ δυστυχηθέντα desgracias Plu.Comp.Thes.Rom.3, τὰ δυστυχηθέντα τῇ μητρί μου las desgracias sufridas por mi madre Sch.E.Andr.249.

2 fracasar, no tener suerte εἰ κείνῳ γένος μὴ 'δυστύχησεν ref. la falta de hijos S.OT 262, παίδων πέρι E.Andr.713, ἐν τούτοισι Ar.Ra.1449, εἰς τοῦτο Pl.La.183c, εἰκότως δ. ἐνόμιζον Th.7.18, cf. Fauorin.Fort.19, en v. med. mismo sent., Plu.2.344a
en cont. de guerra sufrir derrota δυστυχησάσης τῆς πόλεως Isoc.9.52, Is.5.7, δυστυχήσαντος δὲ οἰκείου στρατοπέδου X.Cyn.12.4, cf. Pl.Mx.243a, Alc.2.148d, Plb.38.8.13, δεύτερον δυστυχῆσαι sufrir una segunda derrota I.AI 6.25, c. rég. prep. ἐκ τῆς στρατείας Isoc.4.55, κατὰ πόλεμον Aeschin.3.88
part. aor. pas. neutr. plu. subst. τὰ ὑφ' ἑτέρων δυστυχηθέντα las derrotas sufridas por unos y otros Lys.2.70
menos frec. de cosas ir mal βρότεια πράγματ'... εἰ δὲ δυστυχῇ A.A.1328, part. pas. c. sent. act. τῶν δὲ κατ' ἐκείνους δυστυχηθέντων pero cuando se pusieron mal las cosas entre aquéllos Plu.Pyrrh.4.

3 sufrir la desgracia de, soportar c. ac. ὁ τὴν γυναῖκα τὴν ἄμορφον δυστυχῶν el que por desgracia tiene una mujer fea, AP 11.287 (Pall.), μανίαν Ach.Tat.4.17.3, τῆς ἀλλοδαπῆς βαρυτέραν τὴν πατρίδα Hld.10.16.9, ἀναρχίαν ἐδυστύχει τὸ πολίτευμα Lyd.Mag.1.35.

4 fact. hacer sufrir ὡς καὶ διὰ τούτων θάνατον δυστυχεῖν πλείονα de forma que la muerte en esas condiciones aumenta el sufrimiento Ach.Tat.3.4.5.