διάλεκτος, -ου, ἡ


I 1acción, acto de hablar ἐν γὰρ τῇ ἐδωδῇ καὶ ἐν τῇ διαλέκτῳ καὶ ἐν τῇ ἄλλῃ χρήσει τοῦ στόματος Hp.Art.30, ἡ διὰ τῶν ῥινῶν δ. γινομένη Arist.Pr.963a1, cf. Hp.Vict.1.23, Arist.PA 661b14.

2 conversación, charla, diálogo ἡ δ. (ἐστι) θεοῖς πρὸς ἀνθρώπους la conversación (es) entre los dioses y los hombres Pl.Smp.203a, δ. ἡ πρὸς ἀλλήλους Arist.Po.1449a26, ἡ μὲν οὖν ἐν Φαίδρῳ διάλεκτος Plu.2.1016a, cf. Hsch.
discusión, debate ἐγὼ μὲν γὰρ ἀήθης τῆς τοιαύτης διαλέκτου yo no estoy acostumbrado a este tipo de discusión Pl.Tht.146b, op. ἔρις Pl.R.454a.

II 1lenguaje, lengua οὐχ ὁμόφωνον πάντας ἔχειν τὴν διάλεκτον Democr.B 5.1, διάλεκτος μέση op. ἀστεία y ἀνελεύθερος lengua usual, coloquial Ar.Fr.706, καινὴν διάλεκτον λαλῶν hablando un nuevo lenguaje Antiph.169, δ. φωνὴ ἀνθρώπου ἐγγράμματος lenguaje: voz humana configurada por las letras Pl.Def.414d, τὴν ... διάλεκτον καὶ τὸ πρόσωπον ἀμνίου ἔχειν δοκεῖς Hermipp.3
lenguaje articulado op. φωνή Arist.HA 535a28, cf. 488a33, Gal.16.204
lengua hablada op. lengua escrita, D.H.Comp.11.15
ἡ εἰωθυῖα δ. la lengua corriente o usual ref. al lenguaje empleado por Eurípides, Arist.Rh.1404b24, cf. 11, Phld.Po.B fr.18.8, ἡ πεζὴ δ. la prosa D.H.Comp.3.13, ἡ ποιητικὴ δ. la poesía D.H.Comp.21.2.

2 estilo ἡ λεία καὶ ἡ τραχεῖα δ. Phld.Po.A 36.13, οἱ χαρακτῆρες τῶν διαλέκτων D.H.Dem.33.2, ἡ μέση δ. D.H.Dem.34.5, ἡ πικραινούση δ. D.H.Dem.55.4, πανηγυρική D.H.Comp.23.23, τροπικὴ D.H.Comp.3.11, cf. Dem.20.8.

III 1modo, manera de hablar περὶ τοῦ ἐμοῦ γε βαδίσματος ἢ τῆς διαλέκτου ... πάντ' ἐρῶ D.37.55, διάλεκτον οὕτω σαφῆ καὶ περιττήν Plu.Cor.38
plu. modos o tipos de expresión Epicur.Ep.[2] 72.

2 lengua de un país, del fenicio, Plb.1.80.6, ἡ βάρβαρος δ. D.S.5.6, ἡ Περσικὴ δ. Plu.2.185e, ἡ Ῥωμαίων δ. D.C.Epit.7.11.8, ἡ Ἑβραίων δ. Clem.Al.Strom.6.15.129, cf. LXX Es.9.26, Act.Ap.1.19, αὕτη τῶν ἀνθρώπων οἷς μὲν βάρβαρον, οἷς δ' ἑλληνίδα διάλεκτον ἔστησεν Hymn.Is.27 (Maronea), cf. Hymn.Is.31 (Cime), ἡ ἐπιχώριος δ. del copto PMasp.31.16 (VI d.C.).

3 dialecto esp. los diferentes grupos: jonio, ático, etc., τέτταρα ἂν εἴη καὶ τὰ ἔθνη, καθάπερ καὶ αἱ διάλεκτοι Str.14.5.26, φασὶ δὲ οἱ Ἕλληνες διαλέκτους εἶναι τὰς παρὰ σφίσι εʹ, Ἀτθίδα, Ἰάδα, Δωρίδα, Αἰολίδα καὶ πέμπτην τὴν κοινήν Clem.Al.Strom.1.21.142, ἐκ πάσης ἐπελέξατο διαλέκτου τὰς ὀνομασίας Ὅμηρος Phld.Po.D fr.14.25, ἡ δ. ἡ Δωρίς Paus.4.27.11, cf. Aristid.Quint.78.21, Ἀττικὴ δ. Tz.ad Lyc.21, Ἀττικὴ δ. tít. de una obra de Crates, Ath.497e, φλάσματα διὰ τοῦ θ ... κατὰ τὴν τῶν Ἰώνων διάλεκτον Gal.18(2).882, cf. D.H.Comp.3.15, 4.8, S.E.M.1.59, Hdn.Gr.2.932, ἐξότε δὴ πύργος τ' ἔπεσεν γλῶσσαί τ' ἀνθρώπων ἐς πολλὰς θνητῶν ἐμερίσθησαν διαλέκτους desde que la torre cayó y las lenguas de los hombres mortales se dividieron en muchos dialectos, Orac.Sib.8.5, cf. Eus.PE 9.14
palabra, voz, término extranjero o dialectal σημαίνειν δέ φασιν οἶκον καμήλου τὴν διάλεκτον (sc. Γαυγάμηλα) dicen que la palabra Gaugamela significa (en persa) ‘casa del camello’ Plu.Alex.31, δ. δέ ἐστι λέξις κεχαραγμένη ἐθνικῶς τε καὶ Ἑλληνικῶς ... οἷον κατὰ μὲν τὴν Ἀτθίδα ‘θάλαττα’, κατὰ δὲ τὴν Ἰάδα ‘ἡμέρη’ Diog.Bab.Stoic.3.213, cf. Sch.Ar.Nu.317.

4 mús. de instrumentos modo propio de sonar, timbre del αὐλός Arist.de An.420b8.