διασοβέω


I 1ahuyentar, alejar ὥσπερ Ἁρπυίας τὰς ὀρέξεις διασοβήσει ταῖς Μούσαις con ayuda de las Musas alejará sus apetitos como si de Harpías se tratara Plu.2.133a, glos. a διαροθεῦντα Hsch., en v. pas. ἡ μὲν μυῖα φοβουμένη τῷ πάσχειν κακῶς καὶ διασοβεῖσθαι πολλάκις la mosca es temerosa porque es maltratada y constantemente ahuyentada Plu.2.728a, por el miedo κυνός ποτ' ἐπενεχθέντος διασοβηθείς D.L.9.66.

2 disolver, romper en v. pas. Ἀχαιμένει ... ὁ γάμος διασεσόβεται Hld.7.26.8.

II 1excitar, inflamar, enardecer de amor μία νῦν ἐστιν ἡ τὴν Ἑλλάδα ὅλην διασοβοῦσα γυνή Alciphr.Fr.5, de fervor revolucionario ὃ δὴ καὶ μᾶλλον αὐτοὺς ἀνεκίνει καὶ διεσόβει Agath.3.11.1, cf. en v. pas. Lex.A. δ 10, EM 270.36G.

2 intr. en v. med. ser arrogante, ensoberbecerse μὴ διασοβεῖσθαι μηδ' ἐπαίρεσθαι τοῖς παρὰ τῶν πολλῶν ἐπαίνοις no mostrarse arrogante ni orgulloso ante los elogios de la muchedumbre Plu.2.32d.