διαπνέω
• Alolema(s): ép. -πνείω Nonn.D.29.201


A tr.

I 1penetrar el aire, airear, ventilar ὁ ἀὴρ ... διαπνεῖ τὸ σῶμα Arist.Pr.967a3, μήτε τὰ πνεύματα διαπνεῖν (τὴν γῆν) Thphr.CP 5.14.5, διάπνευσον κῆπόν μου LXX Ca.4.16, en v. pas. οὐ δύναται ... ταῖς αὔραις διαπνεῖσθαι no pueden (las plantas) ser aireadas por la brisa X.Smp.2.25, γίνονταί τε μᾶλλον πολιαὶ σκεπαζομένων τῶν τριχῶν ἢ διαπνεομένων los pelos se vuelven más canosos cuando están cubiertos que expuestos al aire Arist.HA 518a16, αἱ νῆσοι διαπνεόμεναι D.S.5.82, cf. 17.52, διαπνεόμενος τόπος αὐλὴ λέγεται Ath.189b, ἡ κεφαλὴ διαπνευσθήσεται la cabeza va a transpirar Aret.CA 1.1.29
impregnar de otra substancia διαπνεομένου τοῦ σώματος ὑπ' ἀκράτου καὶ τμητικῆς φύσεως ref. al incienso, D.S.3.47
fig. ὁ κόσμος φύσει διαπνεόμενος el cosmos atravesado como por un soplo por la naturaleza Philol.B 21, cf. Zos.Alch.Comm.Gen.9.18.

2 disipar τοῦ θώρηκος τὴν θέρμην Aret.CA 2.3.15, cf. SA 1.7, en v. pas. τὸ πυρῶδες διαπνεόμενον disipado el fuego por el aire, Arist.Mu.397a23
fig. μικρὸν διαπνευσθέντος τοῦ κατὰ τὸν τῦφον φυσήματος desinflada un poco la hinchazón de la vanidad Gr.Naz.Ep.249.35.

3 exhalar πυρσὸν ... διαπνείοντας ὀδόντων exhalando fuego a través de los dientes de los Cabiros, Nonn.l.c., en v. pas. τὰ διαπνεόμενα τοῦ σώματος Gal.15.377.

B intr.

I del aire soplar, pasar τὸ πνεῦμα διαπνέον ... βροντὰς ποιεῖ el viento cuando sopla produce el trueno Arist.Mete.370b6, cf. Pr.943b23, Hp.Vict.2.37, ἀπόφραξον ἅπαντα, ὡς μὴ διαπνέειν ciérralo todo para que no pase el aire Hero Spir.2.21, ἕως οὗ διαπνεύσῃ ἡ ἡμέρα LXX Ca.2.17, cf. Gp.11.18.12
fig. ἡ Φήμη ... διαπνεῖ ἐπὶ πλεῖστον Ach.Tat.6.10.5.

II como función vital

1 respirar καὶ δ. οὐ δύναται διὰ τῆς ῥινός Hp.Morb.2.34, cf. 59, ἐξαίροντες ταύτας ὑπὲρ τὸ ὑγρὸν καὶ διαπνέοντες levantándolas (las trompas) por encima del agua y respirando Plb.3.46.12
en v. med. mismo sent., Hp.Morb.2.33, M.Ant.3.1, negado de la Divinidad, Clem.Al.Strom.7.6.32, cf. Ath.504d
tomar aliento después de un momento de angustia διαπνεύσαντα βραχὺν χρόνον recobrándose un momento Plb.27.9.10, cf. 31.4.1, πρὶν διαπνεῦσαι ... τοὺς βαρβάρους Plu.Cim.12, cf. Ph.1.90, 278
fig. ἡ τύχη, διαπνέουσα καὶ συλλεγομένη ῥώμην Ph.1.678.

2 de las plantas transpirar ἡ δὲ ψυχρότης οὐκ ἐῶσα διαπνεῖν de la vid, Plu.2.918e
en v. med. mismo sent. ταχὺ διαπνεῖται (τὸ δένδρον) al quitarle las partes secas, Thphr.CP 1.1.3, τὸ διαπνεῖσθαι ὡς τὰ φυτά M.Ant.6.16.

III de diversas substancias

1 evaporarse, disiparse ᾧ προσήκει διαλύεσθαι καὶ ... διαπνεῖσθαι del cual es propio descomponerse y disiparse ref. a un cadáver, Pl.Phd.80c, cf. Arist.de An.411b9, οὐ διαπνέοντος τοῦ ὑγροῦ Arist.PA 671a19, del olor de las flores, Thphr.Od.56, cf. Gp.2.21.11, τὸ ἀγγεῖον ἐπικεχρίσθω ἐπιμελῶς, ἵνα μὴ διαπνευσθῇ τὰ φερόμενα la vasija debe recubrirse cuidadosamente para que el líquido no se evapore, Gp.10.75.22
medic. τῆς φλεγμονῆς κατὰ βραχὺ διαπνεομένης Aret.SA 2.9
fig. τὰ στεγόμενα πάθη μὴ διαπνέοντα cuando las pasiones encubiertas no se disipan Ph.2.42, λόγους ὥσπερ φάρμακα διαπνεύσαντας D.Chr.13.15, διέπνευσε τὸ ἄλγος καὶ ἡ θέρμη Aret.CA 1.10.20.

2 rezumar οἱ μαστοὶ ... μεταβάλλοντες τὴν τροφὴν ... ἐργάζονται γάλα καὶ διαπνέουσιν los pechos, reconvirtiendo el alimento, producen leche y rezuman Clem.Al.Paed.1.6.41.