δεκατός, -ά, -όν
           sujeto al pago de una décima parte de los bienes a la divinidad, ref. pers. o a la suma de dinero
            αἴ κα δ. ᾖ ἄνθρωπος ἡβατάς
 SEG 9.72.34, cf. 53, 63 (Cirene IV a.C.), 
            
αἴ κα χρήματα δεκατὰ ᾖ
 SEG 9.72.43, cf. 48 (Cirene IV a.C.). 
         
           A décimo temp. 
            
Ἠώς
 Il.6.175, Nonn.
D.3.35, 
            
ἔτος
 B.11.59, A.
A.40, S.
Ph.312, E.
Rh.444, 
IG 2
2.2498.18 (IV a.C.), Eun.
VS 485, 493, 
CPR 15.50b.2.5 (I d.C.), 
            
ἐνιαύτος
 Balbill.l.c., Q.S.8.477, 
            
ἑπταετία
 Ph.1.25
           
•no temp. 
            
μοῖρα
 Hes.
Fr.275.1, 
            
ὄχος
 en una enumeración, S.
El.708, 
            
ῥυμός
 IG 11(2).161B.7 (III a.C.)
           
•
            τόκος δ.
 un interés del diez por ciento, 
SEG 33.1041.27 (Cime II a.C.), en plu. 
            
τόκοι δέκατοι
 Epigr.Anat.23.1994.7 (Teos III a.C.).  
           
B subst.  
           
I ἡ δ.  
           
1 (
sc. ἡμέρα) 
el décimo día 
            ἀνδρογόνος δεκάτη
 Hes.
Op.794, 
            
δεκάτῃ δ' ἐς γαῖαν ἵκοιτο
 Hes.
Th.723, 
            
δεκάτῃ ἐπέβημεν γαίης
 Od.9.83, 
            
μηνὸς ἐν ὀγδοάτου δεκάτῃ
 Emp.B 68, cf. 
IG 3(3).99.14, LXX 
Le.16.29
           
•en el cómputo de los días del mes δ. ἱσταμένου (μηνός) 
el día diez 
            τ [Π]υανοφσινος μέχρι δεκάτς hισταμέν
 IG 1
3.6B.26 (V a.C.), 
            
Γαμηλιῶνος δεκάτει ἱσταμένου
 ID 1498.2 (II a.C.)
           
•δ. ὑστέρα 
el día veintiuno 
            Σκιροφοριῶνος δεκάτει ὑστέρᾳ
 IG 2
2.493.6 (IV a.C.), cf. 641.5 (III a.C.), 
            
Μαιμακτηριῶνος δεκάτῃ ὑστέρᾳ
 decr. en D.L.7.10, cf. Longin.
Rh.192
           
•δ. προτέρα 
el día diecinueve 
            δ. προτέρα· ἡ πρὸ εἰκάδος, ὡς ὑστέρα· ἡ μετ' εἰκάδα
 Hsch.
           
•fiesta que se celebraba el décimo día después del nacimiento Ar.
Au.922, 
            
τί σε μάτηρ ἐν δεκάτᾳ ... ὠνόμαζεν;
 E.
Fr.2, 
            
δεκάτην ὑπὲρ αὑτοῦ ἑστιᾶσαι
 festejar el día décimo en su honor D.40.28, 
            
ἡ τοῦ πάσχα ἑορτὴ ἀπὸ δεκάτης ἤρχετο
 Clem.Al.
Strom.2.11.51.  
           
2 (
sc. μερίς) 
la décima parte, 
el diezmo 
            ὄφρα θεῷ δεκάτην ... κρεμάσαιμεν
 Eumel.12, 
            
τῇ Ἥρῃ ἀνέθεσαν δεκάτην ἔρδοντες γοργύρην χρυσῆν
 SEG 12.391.7 (Samos VI a.C.), 
            
Καπανὶς δεκάτν ἀνέθκεν τἀθναίᾳ
 IG 1
3.565 (V a.C.), 
            
Μεσσάνιοι καὶ Ναυπάκτιοι ἀνέθεν Διὶ Ὀλυμπίῳ δεκάταν ἀπὸ τῶμ πολεμίων
 IO 259 (V a.C.), 
            
τᾶς δεκάτας δεκάταν
 Simon.l.c., cf. 
IG l.c., 
            
τῇ θεῷ ... τὰς δεκάτας ἐξαιρεθῆναι
 Lys.20.24, 
            
ἡ δ. τῶν γινομένων χρημάτων
 Hdt.3.57, cf. 2.135, 
            
del ingreso por pastos, Arist.
Oec.1346
a3, 
            
τὰ ἐκ τς δεκάτς
 la renta de la décima parte, 
IG 1
3.52.7 (V a.C.)
           
•en lit. crist. 
el diezmo 
            para Dios, Clem.Al.
Strom.2.11.51
           
•para los obispos y clérigos 
Const.App.2.27.6, 8.30.2
           
•esp. como derechos de aduana 
un diez por ciento D.20.60, 
            
δ. μόσχων
 n. de un impuesto del diez por ciento pagado por los sacerdotes que gravaba el sacrificio de animales en ceremonias relig. PHib.115.1 (III a.C.), 
PTeb.572 (II d.C.), 307.8 (III d.C.).  
           
4 
            δεκάτα· τάξις. ἄθροισμα. καὶ ἡ τῶν η' ἁρμάτων τάξις
 Hsch.  
           
II τὸ δ. 
la décima parte 
            δύο δέκατα σεμιδάλεως
 LXX 
Le.23.13, 
            
τὸ δ. τῆς πόλεως
 Apoc.11.13.