ἀτοπία, -ας, ἡ


I 1de abstr. y n. de acción rareza, anomalía, particularidad c. gen. τοῦ νοσήματος Th.2.51, τοῦ πάθους Pl.Phdr.251d, τῶν τιμωριῶν Th.3.82, c. rég. prep. τὴν περὶ ἑκάτερον τῶν λεχθέντων ἀτοπίαν ἐκπέφευγε Ph.1.322
extrañeza de prodigios ἀτοπίαι τερατολόγων τινῶν φύσεων Pl.Phdr.229e, sin rég. τέρας νεοχμόν, ἀτοπίας πλέων Ar.Ra.1372, ref. al encuentro c. el río Éufrates en pleno desierto, considerado como un espejismo, D.C.75.2.2
acontecimiento raro, extraño τί γὰρ καὶ ἔδει ποιεῖν ἀτοπίαν τοσαύτην ὁρῶντας; Hld.4.7.12, ὦ τῆς ἀτοπίας, διέδρακεν ἡμᾶς ὁ μοιχός Hld.1.17.4
absurdo (τῶν καλουμένων ἁρμονικῶν) ἀ. τοῦ τρόπου Aristox.Harm.51.7, τοῦ πράγματος Plu.Cor.23, de un razonamiento περὶ τὸν λόγον ἀ. Ph.2.515, cf. Phld.Vit.19.18, D.Chr.7.110, Plu.2.714d, D.C.47.4.3, S.E.P.3.240, Plot.2.9.10, 4.5.8
dicho de sonidos o palabras disposición absurda D.H.Comp.12.3.

2 ref. a pers., sus actos o sus comportamientos carácter absurdo, extravagancia, locura διὰ τὴν ἀτοπίαν τῶν δημοτῶν Ar.Ach.349, οὐ γὰρ ῥᾴδιον τὴν σὴν ἀτοπίαν ... καταριθμῆσαι Pl.Smp.215a, cf. Isoc.17.48, τοῦ συγγραφέως Plb.8.9.5, τὴν τῶν βίων ἀτοπίαν D.Chr.4.89, τοῦ ἀνθρωπείου γένους D.C.42.5.1, cf. 71.4.2, de las celebraciones mistéricas no crist., Ph.1.155.

II en sent peyor.

1 desavenencia, desconfianza τὴν ὑποικουρουμένην ἀτοπίαν ἐν αὐτοῖς Plb.3.11.3.

2 maldad, pecado ποιεῖν ἀτοπίαν LXX Iu.11.11
monstruosidad, horror ὀπτωμένων ἀνθρωπείων σωμάτων ... ἀτοπία τοῦ καπνοῦ Luc.Fug.1, cf. Hld.8.9.3, ἀ.· αἰσχρότης. πονηρία Hsch.