γενεά, -ᾶς, ἡ
• Alolema(s): ép. y jón. γενεή Il.20.390, Od.1.407; γενή Hippon.75.5, Call.Fr.511, Herod.4.84; cret. γενιά SEG 27.631A.3 (Creta VI/V a.C.)
• Morfología: [ép. dat. γενεῆφι Il.14.112; jón. plu. gen. γενεέων Hdt.2.142; dór. dat. γενεῇς Theoc.12.18]


I rel. el nacimiento

1 lugar de nacimiento, cuna γ. δέ τοί ἐστ' ἐπὶ λίμνῃ Γυγαίῃ Il.l.c., ποῦ δέ νύ οἱ γ. καὶ πατρὶς ἄρουρα Od.l.c., ἐξ ὄρεος, ὅθι οἱ γ. τε τόκος τε del monte, donde está su cuna y su progenie ref. al nido de un águila Od.15.175.

2 tiempo de la vida, edad πρεσβύτατος γενεῇ Il.6.24, γενεῇ προγενέστερος Il.9.161, γενεῇ πρότερος Il.15.166, γενεῆφι νεώτατος Il.14.112, cf. 21.439, ὁπλότατος γενεῆφιν Il.9.58, cf. 2.707, Od.19.184.

3 nacimiento φαλακροὶ ἐκ γενεῆς calvos de nacimiento Hdt.4.23, cf. 3.33, ἐκ γενεῆς γαλιάγκωνες Hp.Art.12, cf. Epid.2.6.14, μέχρι μὲν ἓξ ἢ ἑπτακαίδεκα ἐτῶν ἀπὸ γενεᾶς X.Cyr.1.2.8, γενεὴν εὗρε Μύρων ἑτέρην ref. a Dioniso AP 16.257, ἀπὸ γενεᾶς κατάπτεροι Ael.NA 2.46.

4 procreación γ. οὐκ ἐγγίνεται por enfermedad, Hp.Morb.2.51, cf. Mul.1.65
ref. a peces desove αἱ μὲν γὰρ γενεῆς κεχρημέναι ... θήλεες Opp.H.1.479.

II rel. la familia

1 estirpe, linaje, familia ταύτης τοι γενεῆς τε καὶ αἵματος εὔχομαι εἶναι de este linaje y de esta sangre me jacto de ser, Il.6.211, cf. 21.187, γενεὴν ... νώνυμνον Od.1.222, ἡμετέρην γενεὴν μούνωσε Κρονίων Od.16.117, ἴδμεν ... γενεήν, ἴδμεν ... τοκῆας Il.20.203, cf. 214, 15.141, Call.l.c., ἐμοὶ γ. ἐξ Ἀξιοῦ desciendo del (rio) Axio, Il.21.157, cf. Orph.H.37.6, Πριάμου γενεήν Il.20.306, γενεῇ ὑπέρτερος Il.11.786, πατρόθεν ἐκ γενεῆς ὀνομάζων ἄνδρα ἕκαστον Il.10.68, cf. Od.1.387, γενεήν γε Μελάμποδος ἔκγονος ἦεν Od.15.225, τίς ἀμύνει μοι; ποία γ., ποία δὲ πόλις E.Hec.159, τίς ... ὢν γενεάν; ¿a qué linaje pertenece? X.Cyr.1.1.6, ]ερεῦσι τὴν γενή[ν Hippon.l.c., εὖτ' ἐδάην οὔνομα καὶ γενεήν Call.Fr.178.14, ἀτέλειαν πάντων αὐτῷ τε καὶ γενιᾷ la exención de impuestos para él y su familia, SEG l.c., cf. SIG 306.8 (Tegea IV a.C.), ξὺν ἐμῇ γενεῇ θαλλοὺς στέψας Hp.Ep.26, ἄστυ Λίνδοθεν ἀρχαίῃ [σ]κιμπ[τόμενο]ν γενε[ῇ Call.Fr.43.47, cf. Epigr.1.4, τινες ... γενῆς ἆσσον algunos parientes más próximos Herod.l.c., cf. 2.1, Epicur.Fr.[37.34] 5, χρήματα καὶ γενεὰς ἀποδιδόντες Plu.Tim.34, πατριὰ ... καὶ γενεά IO 2.1 (Élide VI/V a.C.), ταύτης τοι γενεᾶς ὁ νοῦς οὗτος Plot.5.1.7, εὔ]διον ὑμνοπόλου γενεῆς σκέπας tranquilo abrigo de la estirpe hacedora de himnos Pamprepius 4.3, τῶν ἐ[μ]ῶν γονέων καὶ τῆς [π]αντοίας μου γενεᾶς PMasp.6re.6 (VI d.C.)
ref. animales raza, casta de caballos Il.5.265, 268, de aves οὐκ ἀξίαν γενεὰν τῶν Ἀττικῶν ἀηδόνων D.P.Au.1.20.

2 descendencia κρείσσων ... Διὸς γενεὴ ποταμοῖο la progenie de Zeus es más poderosa que la de un río, Il.21.191, κατὰ τρίτην γενεὴν τὴν ἀπ' ἐμέο hace aproximadamente dos generaciones Hdt.6.86α, τᾶς ἀσώτου Σισυφιδᾶν γενεᾶς S.Ai.190, φάτις σᾶς γενεᾶς ... θυγατρῶν de las hijas de Asopo, B.9.49, εἰ γε[ν]εὰν ποιήσαιτο si tuviera descendencia, GDI 1798.19 (Delfos II a.C.), ἡ ἐξ ἀλλήλων γενεά su común descendencia, POxy.713.16 (I d.C.)
vástago, descendiente αὐτὸς ... Τυροῦς ... γ. de Pelias, Pi.P.4.136, cf. I.8.65a, πολλοὶ δὲ καὶ τῶν ἐχόντων γενεάς Plb.20.6.6.

3 tribu, nación, pueblo Αἰτωλὸς γενεήν etolio de nación, Il.23.471, Ῥοδῶπις, γενεὴν μὲν ἀπὸ Θρηίκης de Tracia por su nación, e.e. tracio Hdt.2.134, δαίμων ἐνέβη Περσῶν γενεᾷ A.Pers.912, Τυρσηνὸν γενεάν A.Eleg.1.

4 generación δύο μὲν γενεαὶ μερόπων ἀνθρώπων Il.1.250, οἵη περ φύλλων γενεή, τοίη δὲ καὶ ἀνδρῶν Il.6.146, ἐς δεκάτην γενεήν Od.14.325, γενεαὶ γὰρ τρεῖς ἀνδρῶν ἑκατὸν ἔτεά ἐστι Hdt.2.142, cf. Clem.Al.Strom.1.21.136, πολλαῖς γενεαῖς ὕστερα γενόμενα τῶν Τρωικῶν (escuadras) que existieron muchas generaciones después de la guerra de Troya Th.1.14, cf. 2.68, ἐπὶ πολλὰς γενεάς durante muchas generaciones Pl.Ti.23c, ἐπὶ δύο καὶ τρεῖς γενεάς Plb.4.73.7, γενεῇς διηκοσίῃσιν Theoc.l.c., ἀστὴν ἐξ ἀστῶν ἀμφοτέρων ἐπὶ [τρε]ῖς γενεὰς γεγενημένην SIG 1015.7 (Halicarnaso III a.C.), ἕως γενε[ῶν τρι]ῶν COrd.Ptol.29.11 (III a.C.), τέλειος ... ἐν τῇ γενεᾷ αὐτοῦ perfecto ... entre sus contemporáneos LXX Ge.6.9, τίνι δὲ ὁμοιώσω τὴν γενεὰν ταύτην; ¿a quién asemejaré esa generación?, Eu.Matt.11.16, cf. 1.17, Eu.Luc.1.48, οἱ μὲν ‘ἡβώντων’ ἀναγιγνώσκοντες ἔτη τριάκοντα ποιοῦσι τὴν γενεάν los que leen ‘vigorosos’ consideran treinta años una generación Plu.2.415e (= Heraclit.A 19), cf. Zeno Stoic.1.37.25, ὅθεν ... Ἡράκλειτος γενεὰν τὸν μῆνα καλεῖ Heraclit. en Lyd.Mens.3.14, κατὰ τήνδε τὴν γενεάν Manes 17.7, 45.7, τὰς τῶν ἀνθρώπων καὶ ζῴων γενεάς Vett.Val.330.14, τί γὰρ εἰ πρὸ κε' γενεῶν προπάτωρ δοῦλος ἦν; Olymp.in Alc.36.2, ταῖς μεταξὺ γενεαῖς Olymp.in Alc.152.4
en sent. temp. edad, época τῆς δὲ ἀνθρωπηίης λεγομένης γενεῆς Πολυκράτης πρῶτος de la era humana (op. a la mítica) Polícrates fue el primero Hdt.3.122, ἐπὶ τῆς ἡμετέρας γενεᾶς en nuestra época D.H.3.15, cf. Iren.Lugd.Haer.5.30.3, ἐκ γενεῶν ἀρχαίων desde edades antiguas, Act.Ap.15.21, cf. 14.16, ἑτέραις γενεαῖς en otras épocas, Ep.Eph.3.5.

III como término clasificador género, especie, clase ref. a cosas τὸ σύμμετρον καὶ καλὸν ... καὶ πάνθ' ὁπόσα τῆς γενεᾶς αὖ ταύτης ἐστίν Pl.Phlb.66b.
• Etimología: De la r. de γίγνομαι c. un suf. no expl. satisfactoriamente.