Ἑλληνίς, -ίδος
• Alolema(s): dór. Ἑλλανίς Pi.P.11.23, E.Hel.192


I griega

1 griega

a) de mujeres individuales γυνή Hdt.2.181, Sor.2.8.9, D.Chr.11.64, Τρωιὰς οὐδ' Ἑλληνὶς οὐδὲ βάρβαρος γυνή E.Tr.477, cf. Max.Tyr.40.3, κόρη E.l.c., εἰμὶ ... τὸ γένος Ἑ. καὶ Λεσβία τὴν πόλιν Hld.7.12.6, cf. Erot.Fr.Pap.Call.37
en el Egipto ptol., c. un estatus social diferenciado, op. Αἰγυπτία: γυνὴ Ἑ. Ἀμμωνία Πτολεμαίου PGiss.36.10 (II a.C.)
subst. Ἡράκλεια ... κάτοικος τῶν ἐν τῷ [Ἀρσινοε]ίτῃ Ἑλληνίδων PFam.Teb.29.28 (II d.C.);

b) de colect. humanos στρατιά Pi.l.c., πανήγυρις IG 5(2).518.9 (Licosura II/III d.C.), esp. frec. c. πόλις Hdt.4.179, 203, Th.1.35, X.HG 2.2.20, Pl.Alc.1.104a, Isoc.4.37, IG 22.126.13 (IV a.C.), SEG 20.665.2 (Egipto II d.C.), Plb.4.21.5, Plu.Pyrrh.11, Paus.5.26.5, Hld.2.26.1, Lib.Decl.11.27, Synes.Astrolab.2, IG 7.26.2 (Mégara V d.C.), op. βάρβαρος: πολίων πασέων ... Ἑλληνίδων καὶ βαρβάρων Hdt.3.139, cf. Th.2.97, D.H.4.23, op. βαρβαρικός: οὐδεμίαν τῶν Ἑλληνίδων πόλεων οὐδὲ τῶν βαρβαρικῶν Pl.Cri.53a;

c) de la tierra, el mar γῆ E.Ba.23, Tr.878, op. βάρβαρος X.An.5.5.16, χθών S.Ai.426, νῆσοι Paus.2.29.6, de países de habla griega ἐν Γαλατίᾳ τῇ Ἑλληνίδι Them.Or.23.299a, ἡ θάλασσα Ἑ. el Mar Griego, e.e., el Egeo, Hdt.7.28;

d) de la lengua διάλεκτος Porph.Plot.17.10, cf. Iust.Phil.1Apol.33.7, Gr.Nyss.Ep.14.6, op. βάρβαρος γλῶσσα: φωνή Artapanus 1, Tat.Orat.37.1, Iust.Nou.146.1, Sch.Er.Il.2.867b, op. βάρβαρος: γραφή Epiph.Const.Mens.M.43.240A;

e) de concr. ναῦς A.Pers.334, E.Io 1160, Hdt.7.179, Tim.15.177, ἐσθής Hdt.4.78
de abstr. διαγινώσκομαι μὲν ἀρεταῖς ἀέθλων Ἑλλανίσιν Pi.Fr.52d.23, παιδεία I.AI 19.213.

2 entre los judíos y primeros crist. como sinón. de gentil ἡ δὲ γυνὴ ἦν Ἑ., συροφοινίκισσα τῷ γένει Eu.Marc.7.26, cf. Epiph.Const.Haer.30.16.9, de mujeres judías de cultura griega πολλοὶ ... ἐπίστευσαν καὶ τῶν Ἑλληνίδων γυναικῶν Act.Ap.17.12, de las creencias griegas paganas τὰ Χριστιανῶν φρονεῖν ἀντὶ τῆς ἑλληνίδος δόξης Philost.HE 2.5, cf. 1.6.

3 como sinón. de pagana por relig. y origen, c. connotación posit., Iul.Ep.112.376c, ἡ δε Ἀβὰ ἑ. μὲν ἦν ἔτι Anon.Mirac.Thecl.18.22, ἑλληνίδα τινὰ γυναῖκα ἐσχηκώς A.Petr.c.Sim.3.

II subst. ἡ Ἑ.

1 mujer griega μόνην δὲ πασῶν οἶδ' ἐγὼ σ' Ἑλληνίδων E.El.1076, τοιγάρ με πολλαῖς μακαρίαν Ἑλληνίδων ἔθηκας E.Med.509, cf. Hyp.Epit.36, Artem.1.53.

2 lengua griega τὴν Ἑλληνίδα ἔσχε poseía la lengua griega Yuvan el antecesor de los jonios, Epiph.Const.Haer.39.8.5, οἱ γὰρ ἑρμηνεῖς ... εἰς τὴν Ἑλληνίδα παρατραπέντες Gr.Nyss.Ar.et Sab.75.3, τῇ Ἑλληνίδι en griego Epiph.Const.Mens.M.43.240B, cf. Hero Mens.60.20, op. la diversidad de dialectos, Gal.8.585.

3 helena ét. fem. de la ciu. de Hélade, St.Byz.s.u. Ἑλλάς.