ἕζομαι
• Morfología: [pres. imper. ἕζευ Il.24.522, Call.Fr.228.47; aor. pas. subj. ἑσθῶ S.OC 195; para las formas εἷσα, εἱσάμην, εἵσομαι, εἷμαι y ἕσαι v. ἵζω]


I 1sentarse

a) de pers., dioses c. ἐπί indic. sobre lo que uno se sienta ἕζεο τῷδ' ἐπὶ δίφρῳ Il.6.354, ἐπὶ θρόνου Il.24.522, κἀπὶ σεμνὸν ἑζόμην βάθρον S.OC 100, ὄργανον ... ἐφ' ὃ ἑζομένη Hp.Mul.2.181, ἐπὶ κλιντῆρι Theoc.2.113, c. otros giros prep. ἕζετο δ' εἰνὶ θρόνῳ Il.15.150, κατὰ κλισμούς τε θρόνους τε Od.3.389, κατ' Ὄλυμπον Q.S.10.335, ἔς ῥα θρόνους ἕζοντο Od.4.51, sólo c. ac. εἰρεσίας ζυγὸν ἑζόμενον S.Ai.249, c. dat. ἑζομένη δελφῖνι Nonn.D.6.308, ἑζομένην λοφιῇσιν Nonn.D.13.443, c. constr. pred. ἐγὼ οὐδ' οἵδε παῖδες ἑζόμεσθ' ἐφέστιοι S.OT 32
c. giro prep. de junto a quien o a lo que uno se sienta παρὰ σταθμοῖσιν ἐπ' οὐδοῦ ἑζόμεθ' Od.10.63, Διὸς μεγάλου ποτὶ βωμόν Od.22.379, παρ' αὐτὸν ἑζομένη Od.23.99, Διὸς παρὰ θρόνον E.Fr.620, παρὰ τοῖν ποδοῖν I.AI 18.187
abs. ἄμφω δ' ἑζομένω Il.3.211, ἦ 'σθῶ; ¿debo sentarme? S.l.c., δαίνυνθ' ἑζόμενοι A.R.2.305, ἄμφω ἕζονται Luc.Syr.D.31
c. adv. o sintagma adverbial ἑζομένη δὲ κατ' αὖθι Od.21.55, Θέμιστι ἐγκλιδὸν ἑζομένῃ h.Hom.23.3, ἐν σκιῇ ἑζόμενον sentándose a la sombra Hes.Op.593, αὐτίκα ἕζετ' Pi.I.6.56, ἕζεο δὴ τηνεί Theoc.Ep.4.13, μέσῳ ἕζεται Luc.Astr.10;

b) de anim. voladores posarse Θρηικία χελιδὼν ἐπὶ βάρβαρον ἑζομένη πέταλον Ar.Ra.682, del coro de aves ἑζόμενος μελίας ἔπι φυλλοκόμου Ar.Au.742, de insectos ἑζόμεναι λιγυροῖσιν ἐπὶ στομάτεσσι μέλισσαι AP 2.1.386 (Christod.).

2 fig. establecerse, asentarse c. ac. τόδ' ἕζετο μαντεῖον A.Eu.3, c. giro prep. ἐς ... Κολοφῶνα ... ἑζόμεθ' Mimn.12.4, ἕζευ ... ἐπ' Ἄθω κολώ[ναν Call.l.c., cf. Opp.H.1.327
situarse, colocarse c. ἐκ y gen. ἐκ τοῦ μέσου ἡμῖν ἕζεσθε situaos fuera del centro (de nuestra contienda), Hdt.8.22.

II c. énfasis en el mov. ‘hacia abajo’

1 caer al suelo ὁ δ' ἕζετο χεῖρε πετάσσας ἄμφω Il.14.495
bajar hasta el suelo, hundirse αἱ μὲν Ἀχαιῶν κῆρες ἐπὶ χθονὶ πουλυβοτείρῃ ἑζέσθην las Keres (en la psicostasia) de los aqueos bajaron hacia la tierra feraz, Il.8.74.

2 agacharse, agazaparse ἕζετο γὰρ προϊδών Il.22.275, Ὀδυσσεὺς ἕζετο κερδοσύνῃ Od.14.31, ἑζόμενος aganchádose para orinar, Hes.Op.731.
• Etimología: Pres. secundario (el primario es ἵζω < *si-sd-ō, como lat. sīdō), formado sobre ἑζόμην, antiguo aor. red. < *se-sd-o-mān, cf. av. opt. ha-zd-yāt, de la r. *sed-; cf. tb. gót. satjan, aesl. sěděti, etc.