ἔνοικος, -ον
• Alolema(s): arcad. ἴνϜοικος IG 5(2).343.5 (Orcómeno IV a.C.)
• Morfología: [plu. masc. ac. ἰνϜοίκς IG l.c.]


I 1natural de un lugar, op. ‘de tierra extraña’ μήτ' ἐνοίκων μήτ' ἐπηλύδων τινὰ ἄγειν A.Supp.611, ἦσαν ... οἱ μὲν ἔνοικοι, τινὲς δ' ἐκ τῆς περαίας ἐπῄεσαν Str.6.2.4.

2 gener. habitante c. gen. Κολχίδος τε γᾶς ἔνοικοι παρθένοι A.Pr.415, Νεμέας ἔνοικον ... λέοντ' S.Tr.1092, Πᾶνές τε ὀρῶν ἔνοικοι Aristid.Or.43.25, cf. 44.11, 16, c. dat. τούτῳ (ὄρει) δ' ἦν ἔ. ... Εὐήνωρ de ésta (montaña) era habitante Evenor Pl.Criti.113c, ἔ. πόλει Κεκροπίᾳ Limen.20
fig. en una tumba τίνα κατέχει νέκυν ἔνοικον; IHeracl.Pont.9.8 (II/III d.C.), fil. y crist. ἐγέννησεν Μαρία σῶμα Θεὸν ἔνοικον ἔχον engendró María un cuerpo en el que habitaba Dios Ign.Ep.3.10, τὸν θεὸν τὸν ἔνοικον αὐτοῖς, τὸν λόγον Clem.Al.Paed.2.10.100, del alma como habitante del cuerpo, Eus.E.Th.1.20 (p.88), τὸν ἐν ἡμῖν ... ὀρθὸν λόγον ... ὥσπερ τινὰ ἔνοικον θεόν la recta razón que hay en nosotros ... como si fuera un dios que llevamos dentro Hierocl.in CA 11.17.

II subst. ὁ, ἡ ἔ.

1 ref. a ciu. y lugares geog. habitante τὴν Σικελίαν, ἧς γε οἱ ἔνοικοι ... ἐπιβουλευόμεθα Th.4.61, τς δὲ προτέρς [ἰ]νϜοίκς IG l.c., cf. E.Andr.445, X.Cyr.8.6.16, LXX Ie.31.9, I.Vit.398, οἱ τῇδε ἔνοικοι Dsc.1.71.3, ὁ τελμάτων ἔ. de una rana, Babr.120.1, cf. St.Byz.s.u. Θαυμακία, φίλη Δάφνης ἔνοικος, ἱέρεια τοῦ θεοῦ una querida habitante de Dafne, sacerdotisa del dios ref. a Apolo en Licia, Lib.Or.60.12, εἰς τὰς τῶν ὀρῶν καταφεύγουσι κορυφὰς οἱ ἔνοικοι Cyr.Al.M.71.960A.

2 ref. a propiedades inmuebles residente, esp. inquilino, arrendatario ἀπ]ογράφομαι τὸν ὑπ[ογ]εγραμμ[ένο]ν ἔνοικο(ν) εἰς τὴν ... κατ' οἰκίαν ἀπογραφή[ν SB 11268.8 (II d.C.), cf. PWash.Univ.45.2 (III/IV d.C.), οἰκοδεσπότης τοὺς ἐνοίκους ἰδὼν εὐτυχοῦντας ἐκ τοῦ οἴκου αὐτοῦ ἐξεδίωξεν Hierocl.Facet.215, τῶν οἰκιῶν ... κατεσκαμμένων ἀπολώλασι καὶ οἱ ἔνοικοι Sch.D.19.160
fig. σώματος ἀνθρωπίνου ... ἔ. σπλήν Hp.Ep.23, ref. al mal Corp.Herm.7.2.

3 ref. a un taller empleado, trabajador Iust.Nou.43.1.2.