ἐμμένω
• Grafía: pap. frec. graf. ἐνμ-
• Morfología: [cret. fut. ind. 1a sg. ἐμμενίω Rhodiaka 1.2.6 (II a.C.), jón. inf. ἐμμενέειν Hdt.9.106; aor. opt. 3a sg. ἐμ[μ]ναι SEG 36.548.8 (Matropolis III a.C.)]


I sent. local, c. suj. de pers., abstr. o cosa

1 c. compl. de lugar quedarse en, permanecer en c. dat.:

a) c. suj. de pers. ἐφάλοις κλισίαις S.Ai.192, πολὺν χρόνον μελάθροις E.Fr.362, πέτραις ... ἀοικήτοις Babr.12.20, ὅστις ἀνθρώπων πόλιν ᾗ ἂν ἐμμένῃ ciudad en la que cada hombre habite Anon. en Fauorin.De ex.11.4, fig. τοῖς ὅροις τῆς ἐκείνων διδασκαλίας Gr.Nyss.Eun.2.101
c. prep. ἐν τοῖσιν ἀσυμφόροισι χωρίοισιν Hp.Vict.1.6, cf. Th.2.23, X.An.4.7.17, Philipp.Maced.2, Act.Ap.28.30;

b) c. suj. de cosa ἐν τῇ κεφαλῇ γὰρ ἐμμένει πολὺν χρόνον un perfume, Ar.Ec.1120, ἐμμένει ἐν τῇσι μήτρῃσιν ἡ γονή Hp.Genit.5, cf. Arist.Pr.873a21, Thphr.CP 3.22.1, (ἡ ἔκπηξις) μᾶλλον ... ἐμμένει τοῖς πυκνοῖς (δένδροις) Thphr.CP 5.12.9;

c) c. suj. de pers. o de cosa, abs. permanecer allí, quedarse dentro ἡμέρας ἐμμείναντες διὰ τοὺς ἀνέμους ὀκτώ Th.8.31, cf. Charito 4.4.2, ἡ γονὴ οὐκ ἐμμένει el semen no se queda dentro (de la matriz), Hp.Nat.Mul.46, cf. Arist.GA 734a8, Aët.3.159, Orib.5.6.21, διὰ τὸ ἐμμένειν (τὰς φαντασίας) Arist.de An.429a4, ἐπὶ πλείονα χρόνον ἐμμένειν quedarse más tiempo dentro de un baño, Gal.13.252.

2 c. dat. de pers. permanecer con, quedarse con ἐμμενέτω σοι (τὰ κτήνη) que permanezcan contigo (los rebaños) LXX Si.7.22.

II sent. temp., c. suj. abstr.

1 permanecer, mantenerse, perdurar νῦν δὲ ἔτι ἐμμένει μαρτύρια ... τῆς μετρίας διαίτης X.Cyr.1.2.16, cf. Plb.4.74.8, Ath.Al.M.26.265B, c. dat. de pers. ἀλλά μοι τόδ' ἐμμένοι sino que esto permanezca en mi mente A.Pr.534, cf. Hdt.7.151, τό τε σιδηροφορεῖσθαι τούτοις τοῖς ἠπειρώταις ἀπὸ τῆς παλαιᾶς λῃστείας ἐμμεμένηκεν de su antigua dedicación a la piratería les ha quedado a esos pueblos del continente la costumbre de llevar armas Th.1.5, τῷ ἀγάλματι ... ἐμμεμένηκεν ἀνθρώπων αἵματι ἥδεσθαι a la estatua ha seguido agradándole la sangre humana Paus.3.16.11, οὐδὲ τοῖς ἐκπεπληγμένοις τὰ σωματικὰ ... ἐμμένει τὸ χαίρειν Plu.2.1089b, παρὰ ... τοῖς Ἴωσι τὴν δισύλλαβον (χρῆσιν) ἐμμεῖναι A.D.Pron.87.19, cf. Synt.15.15, τὰ δ' ὀνόματα εἰς τὴν νῦν χρείαν ἐνέμεινεν Poll.9.77.

2 jur. permanecer en vigor, ser respetado τέσσαρα καὶ δέκα ἔτη ἐνέμειναν αἱ τριακοντούτεις σπονδαί Th.2.2, πρὸς τὸ τοῦτον τεθέντα ἐμμεῖναι τὸν νόμον para que permanezca en vigor esta ley una vez establecida Pl.Lg.839c, ἐὰν μὲν οὗτος (ὁ λόγος) ἐμμένῃ en caso de que esa propuesta permanezca en el orden del día de la asamblea, op. ἐξαλείφεσθαι ‘ser borrado’, Pl.Phdr.258b.

3 fil. perdurar, ser inmanente οὐδὲν (εἶδος) ἐμμένει ἄλλου ἄλλο ἐξωθοῦντος ninguna forma permanece, porque una expulsa a la otra en la materia de los seres engendrados, Plot.2.4.3.

III fig., c. suj. de pers.

1 atenerse a, mantenerse fiel a, respetar

a) c. dat. ὁρκίοισι ἐμμενέειν permanecer fiel a los juramentos Hdt.9.106, ἐννέπω σὲ τῷ κηρύγματι ᾧπερ προεῖπας ἐμμένειν S.OT 351, μόνοι τ' ἐμμένοντες ὀρθῷ νόμῳ S.Ai.350, cf. Gorg.B 11.21, ταῖς ξυνθήκαις καὶ ταῖς σπονδαῖς ταῖσδε Trat. en Th.5.18, cf. Isoc.4.81, τῷ τιμήματι Pl.Ap.39b, τῇ ὁμολογίᾳ Pl.Tht.145c, cf. IIasos 2.36 (IV/III a.C.), τούτοις (τοῖς νόμοις) X.Mem.4.4.16, cf. D.26.2, I.Ap.1.42, τῇ φιλοσοφίᾳ Isoc.9.81, πρὸς πάντας ὑμᾶς τοὺς πολίτας ταῖς συνθήκαις ἐμμένειν que cumpláis los pactos con todos los ciudadanos Lys.25.34, τούτῳ (τῷ «γνῶθι σαυτόν») Men.Asp.191, μητρὸς κρίσει Trag.Adesp.665.4, τοῖς λογισμοῖς Plb.2.64.5, cf. Theopomp.Hist.256, τοῖς οἰκείοις φρονήμασιν I.AI 15.128, cf. Arr.Epict.2.15.7, τῇ ... συνηθείᾳ PBerl.Leihg.44.8 (II d.C.), c. dat. sobreentendido ὄμνυμι Γαῖαν ... ἐμμενεῖν ἅ σου κλύω E.Med.753, ἐσπείσαντο καὶ ... ὅρκους συνῆψαν ἐμμενεῖν pactaron la tregua y juraron respetarla E.Ph.1241, c. constr. prep. ἐμμενεῖν ἐν ταῖς σπονδαῖς τὸν ἐνιαυτόν Decr. en Th.4.118, cf. X.HG 5.1.35, Rhodiaka l.c., ἐν τῇ τάξει Pl.Lg.844c, ἐν τῇ πίστει Plb.3.70.4, ἐν πᾶσιν τοῖς λόγοις LXX De.27.26
tb. c. suj. de abstr. ὅρκός τ' ἐμμένει πιστώμασιν A.Ch.977;

b) c. dat. de pers. guardar fidelidad, permanecer fiel a Καρχηδονίοις App.Hisp.24, cf. Hann.35, Synes.Ep.10, tb. c. giro prep. μακάριοι οἱ ἐμμένοντες ἐν αὐτῷ LXX Is.30.18.

2 resistir, mantenerse firme εἰ ἐμμενοῦσιν ἑλκόμενοι πανταχόσε Pl.R.540a
gener. en lit. jud.-crist. perseverar en c. dat. τῷ πόνῳ LXX Si.11.21, τῇ πίστει Act.Ap.14.22, τῇ παρρησίᾳ Gr.Nyss.Bas.121.20, cf. Epiph.Const.Haer.8.4.1, μὴ ἐμμένειν τῇ παρατάσει, ἀνύσαι δὲ τὸ γράφειν ref. al valor aspectual del imper. aor., A.D.Synt.253.18.

3 jur. en pap. atenerse a, estar de acuerdo con, comprometerse a respetar c. dat., ἐν y dat. o c. inf. ἐνμένῳ (sic) πᾶσι τοῖς προκειμένοις estoy de acuerdo con todo lo que antecede, PBerl.Leihg.44.27 (II d.C.), ἐνμενέτῳσαν (sic) ... οἱ ὁμολογοῦντες ... ἐν τοῖς κατὰ τήντε (sic) τὴν διαίρεσιν ... σημαινόμενοις πᾶσι que los que suscriben el acuerdo se atengan a todos los términos de esta división, PMich.186.19 (I d.C.)
abs. mantenerse firme, PTeb.382.22 (I a./d.C.).

4 en 3a pers. impers., c. inf. es suficiente, basta, vale οὐκ ἐμμενεῖ μάρτυς εἷς μαρτυρῆσαι κατὰ ἀνθρώπου κατὰ πάσαν ἀδικίαν LXX De.19.15.