ἄχος, -εος, τό


1 sent. moral dolor, aflicción como reacción a distintos sucesos desgraciados:

a) por muerte o herida Ἕκτορα δ' αἰνὸν ἄχος πύκασε φρένας ἀμφὶ μελαίνας Il.17.83, οὐράνι' ἄχη dolores que claman al cielo A.Pers.573, cf. Il.17.591, Alcm.116, E.Fr.3.Sn.A., c. expresión de la causa en gen. Πατρόκλῳ δ' ἄρ' ἄχος γένετο φθιμένου ἑτάροιο Il.16.581, μοι αἰνὸν ἄχος σέθεν ἔσσεται Il.4.169, cf. 12.392;

b) por humillación o ultraje Πηλεΐωνι δ' ἄχος γένετ' Il.1.188, Τρῶας δ' ἄχος ἔλλαβε θυμόν Il.14.475, ἔχω δ' ἄχε' ἄκριτα θυμῷ Il.3.412, cf. 16.52, Od.16.87, h.Dem.90, ἄχος ὀξὺ κατὰ φρένα Il.19.125, ἐν δέ οἱ ἤτορ δῦν' ἄχος ἄτλητον Il.19.367, δριμὺ δ' Ἄρη ἄχος εἷλεν Hes.Sc.457, δνοφέοις ἀχέεσσιν Ibyc.222.6S., cf. B.11.85, ἡ παῖς ἀπήγξατο ὑπὸ ἀχέος Hdt.2.131, cf. X.Cyr.5.5.6, Plu.Cor.20, βαρύζηλα ἄχεα Nonn.D.8.281;

c) por el terror ante una situación angustiosa Ἀτρεΐδης δ' ἄχεϊ μεγάλῳ βεβολημένος ἦτορ Il.9.9, cf. Od.10.247, ἄχος οἱ χύτο μυρίον ὀφθαλμοῖσι Il.20.282, δεινὰ δειμάτων ἄχη terribles terrores dolorosos A.Ch.586, cf. ἐμοὶ δ' ἄχε' ἄχεα κατέλιπε (parod.), Ar.Ra.1353;

d) c. sent. más gener. δᾶμον ὑπὲξ ἀχέων ῥύεσθαι Alc.129.20, cf. 370, ἀνδρείων ἀχέων ἀπόκληροι Emp.B 147.2, δεινὸν ... ἄχος Philostr.VS 498 (= Antipho Soph.A 6), def. como λύπη ἀφωνίαν ἐμποιοῦσα Chrysipp.Stoic.3.100.

2 sent. fís. dolor, sufrimiento de Asclepio λύσαις ἄλλον ἀλλοίων ἀχέων ἔξαγεν Pi.P.3.50, ἀκοῦ δ' ἄχος S.Tr.1036, cf. ἄχη· λύπας Hp. en Erot.21.6.
• Etimología: Se rel. gener. c. gót. agis, ags. ege ‘temor’, gót. ōg, airl. ad-āgor ‘yo temo’, aunque hay dificultades semánticas. Es posible que se trate de la misma raíz *H2egh- de ἄχθος q.u.