ἄρμενον, -ου, τό


subst. sobre el part. aor. de ἀραρίσκω

1 objeto apropiado, instrumento, herramienta del eslabón o pedernal al inventarse el fuego h.Merc.110, ὁπόσα ... ἀνθρώποις ἄρμενα μεμηχάνηται Hp.Fract.31, ἀρμένῳ πιέζοντες περὶ τὴν βάλανον τὸν πηλόν Aen.Taet.18.12, κερκίδα ... λιμηρῆς ἄρμενον ἐργασίης AP 6.48
instrumental quirúrgico, en plu., Hp.Off.2, cf. Erot.110.10
equipo necesario o pertrecho en otras actividades Διννομένῃ ... τἄρμενα λάμπρα Alc.383.2, ἐν ἀρμένοις ξυλίνοις Sm.Ps.73.6, τάδ' ... ἄρμενα τέχνας AP 6.14 (Antip.Sid.), περὶ δὲ ἀρμένων ἑτοιμασίας Aen.Tact.21.1
fig. <ἐν> ἀρμένοισι πᾶσι θυμὸν αὔξων desarrollando su ánimo en todo lo necesario Pi.N.3.58, cf. O.8.73.

2 náut., sólo plu. aparejos esp. el velamen τὰ παλαιὰ τῶν νεῶν ἄρμενα Aen.Tact.11.3, cf. Theoc.22.13, Teles 2 p.10, glos. a [ἱστία] POxy.3238.1.23.