ἄνθρωπος, -ου, ὁ
• Alolema(s): tb. ἡ Pi.P.4.98, Hdt.1.60; cret. ἄντρπος ICr.4.72.10.25, 11.24 (V a.C.); lacon. ἀνθρωπώ Hsch.
• Morfología: [panf. dat. plu. ἀτρόποισι, IPamph.3.7, crasis c. el art., át. ἅνθρωπος, jón. ὥνθρωπος; adv. sobre un compar. neutr. ἀνθρωπότερον q.u.]


A Ien gener.

1 plu. no genérico, gener. sin art. hombres, personas, gente c. adj. πολλῶν δ' ἀνθρώπων ... ἄστεα Od.1.3, ἄνδρα πολλῶν ὑπ ἀνθρώπων πολυζήλωτον B.10.48, cf. Ar.Pl.502, ἀξιόλογοι ἄνθρωποι personas dignas de mención Th.6.60, ἄνθρωποι μάχιμοι combatientes Th.4.125, c. otro subst. νομάδες ἄνθρωποι nómadas Hdt.7.85, χειρώνακτες ἄνθρωποι E.Fr.795, πολῖται ἄνθρωποι ciudadanos D.22.54, ἄνθρωποι ὑπογραμματεῖς escribientes Lys.30.28
en gen. partit., c. colect. πλεῖστος ἀνθρώπων ὄχλος una gran multitud de gente Ar.Ec.383, c. pron. οὔ τινα οἶδα ἀνθρώπων no conozco a ninguno de los hombres, Od.6.17, 7.2, τις ἀνθρώπων alguien Ar.Ach.405, Eq.353
cada hombre Ar.Au.1314, τίς ποτ' ἀνθρώπων ἔτλη E.El.516, οὔτις ἀνθρώπων B.8.22, οὐδ' ἄλλος ἀνθρώπων ni nadie Ar.Ach.842, μηδεὶς ἀνθρώπων Ar.Eq.1262, οὐδεὶς ἀνθρώπων Ar.Au.1516, ὅστις ἀνθρώπων E.Andr.185
c. numerales ἐργάζοντο δὲ κατὰ δέκα μυριάδας ἀνθρώπων Hdt.2.124, cf. 2.61
c. gen. de cualidad (hebraísmo) ἄνθρωποι εὐδοκίας hombres de buena voluntad, Eu.Luc.2.14
en du. ἀλλ' οὐκ ἐσμὲν ἀνθρώπω (Evélpides y Pistetero) pero no somos hombres Ar.Au.64
c. otras precisiones contextuales τοῖς τ' ἀνθρώποισι φράσον σιγᾶν dí a la gente que se calle Ar.Pax 98, ἀνθρώπους καὶ λείαν λαβόντες habiendo capturado prisioneros y botín Th.2.94, οἱ παρὰ θάλασσαν ἄνθρωποι los habitantes de la costa Th.1.8, οἱ ἔπειτα ἄνθρωποι los venideros Th.6.16, cf. 7.56, τὰς κώπας ἀδύνατοι ὄντες ἐν κλύδωνι ἀναφέρειν ἄνθρωποι siendo incapaces los remeros en la tempestad de sostener los remos fuera del agua Th.2.84.

2 plu. genérico, gener. sin art. los hombres, los seres humanos, la humanidad c. adj. totalizador o gentilicio πάντες ἄνθρωποι Ar.Eq.1112, Au.1281, Cleanth.Stoic.1.129, ἀδικώτατον ... πάντων ἀνθρώπων Hdt.1.129, μέροπες ἄνθρωποι h.Ap.42, Hes.Op.109, 143, 180, ἐπιχθόνιοι ἄνθρωποι Hes.Th.231, 416, θνητοὶ ἄνθρωποι Hes.Th.296, 564, 906, Op.123, 253
op. dioses ἀθανάτων τε θεῶν χαμαὶ ἐρχομένων τ' ἀνθρώπων Il.5.442, cf. Hes.Th.272, ἔν τε θεοῖσι καὶ ἀνθρώποισι Xenoph.B 23, ἔν τε θεοῖς ... κἀνθρώποις ὁμῶς Pi.P.9.40, οὔτε πρὸς θεῶν ἀγάλματα ... οὕτ' ἐς ἀνθρώπων στέγας A.Eu.56
mortales op. inmortales ἔκ τ' ἀνθρώπων ἔκ τ' ἀθανάτων E.Io 878
op. héroes ἥροες ἁγνοὶ πρὸς ἀνθρώπων καλέονται Pi.Fr.133.6
op. muertos los seres vivos ἐν ἀνθρώποισι entre los vivos Hdt.1.86, cf. Anaxag.B 9, ἐξ ἀνθρώπων ἠφανίσθη desapareció de entre los vivos Lys.2.11, I.AI 9.28
op. anim., Hes.Op.558, Arist.HA 488a30, Clem.Al.Prot.3.43
op. esclavos τιθέναι τινὰ ἐν ἀνθρώποις manumitir a un esclavo Herod.5.15
c. aposiciones o adj. que en conjunto equivalen a la humanidad ἀνθρώπων ... ἀνδρῶν ἠδὲ γυναικῶν Il.9.134, ἠὲ πρὸς ἠοίων ἦ ἑσπερίων ἀνθρώπων de los hombres del este o del oeste, Od.8.29
usos c. prep. μετ' ἀνθρώποισι, ἐν ἀνθρώποισι entre los hombres, Od.8.160, Hes.Op.719, Pl.Ly.211e, λάχη τὰ κατ' ἀνθρώπους los destinos de cada hombre A.Eu.310, πάντα τὰ κατ' ἀνθρώπους todas las cosas de los hombres A.Eu.930, τὰ ἐξ ἀνθρώπων πράγματα todas las molestias del mundo Pl.Tht.170e, γραφὰς τὰς ἐξ ἀνθρώπων ἐγράφετο pleiteó todo lo que pudo Lys.13.73, αἱ ἐξ ἀνθρώπων πληγαί todos los golpes del mundo Aeschin.1.59, πάντα τὰ ἐξ ἀνθρώπων κακά D.C.57.23.1
ἐξ ἀνθρώπων γίγνεσθαι morir Paus.4.26.6, cf. Philostr.VA 8.31
expresiones sup. τῇ περ ῥηΐστη βιοτὴ πέλει ἀνθρώποισι Od.4.565, νομίσας τάδε μαντήια εἶναι μοῦνα ἐν ἀνθρώποισι pensando que estos oráculos eran los únicos en el mundo Hdt.1.53, ὦ φίλτατ' ἀνθρώπων ἐμοί Ar.Nu.110, ζηλωτότατος βίος ἀνθρώπων la vida más envidiable del mundo Ar.Nu.464, δεινότατος, ἀνθρώποισι δ' ἠπιώτατος de Dioniso, E.Ba.861, ἡ μεγίστη τῶν ἐν ἀνθρώποις νόσων πασῶν la peor de todas las plagas del mundo E.Med.471, τῶν ἐν ἀνθρώποις ἁπάντων ... δεινότατον D.53.2, c. sup. adverb. μάλιστα, ἥκιστα, etc. (ἀνθρώπων) el más o el menos (de todos) Hdt.1.60, Pl.Lg.629a, Prt.361e, ἄριστά γ' ἀνθρώπων Pl.Tht.148b, ὀρθότατα ἀνθρώπων Pl.Tht.195b, en cont. generalizadores ausentes en 1 ἐν τῷ μακρῷ ... ἀνθρώπων χρόνῳ S.Ph.306, cf. A.Pr.445, E.Ph.439, ἔθνεα δὲ ἀνθρώπων Hdt.1.203, οἱ ἄνθρωποι ἐνόμισαν θεῖόν τι πρῆγμα (e.d. la enfermedad) Hp.Morb.Sacr.1.3, πολύβοσκον γαῖαν ἀνθρώποισι Pi.O.7.63, ἔρημοι πρῶνες ἀνθρώπων montañas desiertas de seres humanos E.Cyc.116, ὅταν πίνωσιν ἄνθρωποι, τότε πλουτοῦσι Ar.Eq.92, ἐμοὶ γὰρ δοκοῦσιν ἅνθρωποι ... οὐκ ᾐσθῆσθαι Pl.Smp.189c, τῶν ἀνθρώπων γένος Chrysipp.Stoic.3.185
ref. a la dignidad ὡς ἀνθρώπους ὄντας como hombres que son X.Ages.1.21.

3 sg. no genérico, raro c. art. ser humano, persona, hombre ἄ. op. ἄ.: πολὺ διαφέρειν οὐ δεῖ νομίζειν ἄνθρωπον ἀνθρώπου Th.1.84, τὸ κινοῦν ... <τὸ ὁμοειδὲς οἷον> ἀνθρώπῳ ἄ. Arist.Metaph.1070b31, ἄ. ἄνθρωπον γεννᾷ Arist.Metaph.1070b34, ἄ. ἀνθρώπου κύριος οὐκ ἔστιν Arr.Epict.1.29.60
c. otro subst. (cf. 1), ἄ. ὁδίτης un caminante, Il.16.263, ἄ. ἀλαζών Ar.Au.983, X.Mem.1.7.2, ἄ. ὑφάντης Pl.Phd.87b, ἄ. ὄρνις hombre-pajaro Ar.Au.169, ἄ. γόης un impostor Aeschin.2.153, ἄ. βασιλεύς Eu.Matt.22.2
c. adj. ἄ. τις una persona Hdt.2.85, Ἀργεῖος ἄ. argivo Th.8.92, ὁ χθιζινὸς ἄ. el hombre de ayer Ar.V.281, Ἀναφλύστιος ... ἄ. Ar.Ec.979, ἔμπληκτος ὡς ἄ. como un loco E.Tr.1205, Μενίππου, Καρός τινος ἀνθρώπου D.21.175, ἄ. Ῥωμαῖος ciudadano romano, Act.Ap.16.37, 22.25, καινός, νέος ἄ. el hombre nuevo, el hombre redimido op. παλαιὸς ἄ. Ep.Rom.6.6, Ep.Col.3.9, Ep.Eph.4.22, ἄ. Χριστὸς Ἰησοῦς Cristo Jesús hombre, 1Ep.Ti.2.5, γέρων ἄ. un viejo Arr.Epict.1.4.24, ἕνα ἄνθρωπον εὗρον encontré un solo hombre, Vit.Aesop.G 65
c. art. y adv. ἀλλ' εἰ καὶ ὁ ἔξω ἡμῶν ἄ. διαφθείρεται, ἀλλ' ὁ ἔσω ἡμῶν ἀνακαινοῦται aun cuando nuestro hombre exterior se desmorona, sin embargo nuestro (hombre) interior se renueva de la parte material y espiritual del hombre 2Ep.Cor.4.16
c. gen. de cualidad ὁ ἄ. τῆς ἀνομίας el hombre sin ley del Anticristo, 2Ep.Thess.2.3, cf. ἄ. τοῦ Θεοῦ hombre de Dios, 1Ep.Ti.6.11, de un ángel T.Abr.B 7 (p.111), cf. Eu.Petr.11.44.

4 sg. genérico, frec. c. art. el hombre ὁ ἄ.: βραχὺς ... ὁ βίος τοῦ ἀνθρώπου Protag.B 4, ὁ ἄ. θείας μετέσχε μοίρας Pl.Prt.322a, οἱ υἱοὶ τοῦ ἀνθρώπου los hijos del hombre, los hombres LXX Ec.3.10, ἦν ὁ τοῦ Θεοῦ Λόγος ἐν τῷ ἀνθρώπῳ Ath.Al.Inc.17.22, cf. Origenes Cels.1.66, ὁ ... Ὑιὸς τοῦ ἀνθρώπου el Hijo del hombre de Cristo Eu.Matt.8.20, ὅταν γεννηθῇ ὁ ἄ. cuando es engendrado el ser humano Chrysipp.Stoic.2.28, καὶ οὕτως ἀπώλετο ὁ ἄ. también así se destruyó la humanidad Arr.Epict.2.9.3
op. dios θεός τις, οὐκ ἄ. A.A.663, οὔτε θεὸς οὕτ' ἄ. Ar.Pl.421, op. anim. πῶς οὐκ ἄνθρωπόν γε ὄντα εἰκὸς σοφώτερον τούτων φαίνεσθαι ...; ¿cómo no va a ser natural que, puesto que es hombre, se muestre más inteligente que éstas (las bestias)? X.Eq.Mag.4.20, θηρίου καὶ ὄρνιθος καὶ ἀνθρώπου Hdt.3.108
ὡς ἄ. como un hombre ref. a la dignidad φάγε ὡς ἄ., πίε ὡς ἄ. Arr.Epict.3.21.5, cf. 4.11.2
en or. nominal como suj. ὅλος ὁ ἄ. ἐκ γενετῆς νοῦσος ἐστί el hombre, desde su nacimiento, no es más que enfermedad Hp.Ep.17 (p.372), εὐδαιμονέστατος γίγνεται ἄ. Pl.R.619b, como pred. nominal ἄ. ἐών en sent. de limitación siendo sólo un hombre Hdt.1.86, en dat. τὸ σιγᾶν πολλάκις ἐστὶ σοφώτατον ἀνθρώπῳ νοῆσαι Pi.N.5.18, ἦθος ἀνθρώπῳ δαίμων Heraclit.B 119, en gen. ἀλλ' ἔστιν ἀνθρώπου γε pero pertenece a un ser humano Ar.Ach.774
c. prep., c. κατά: ὁ κόμπος δ' οὐ κατ' ἄνθρωπον φρονεῖ la jactancia no tiene pensamientos a medida del hombre A.Th.425, τὰ κατὰ τὸν ἄνθρωπον παθήματα las enfermedades del hombre Hp.VM 14, cf. Septim.10, κατ' ἄνθρωπον νομοθέτης X.Mem.4.4.24, κατ' ἄνθρωπον λαλεῖν hablar al modo humano, 1Ep.Cor.9.8, cf. Ep.Rom.3.4, Ep.Gal.3.15, κατὰ ἄνθρωπον ἐθηριομάχησα luché con las fieras como un hombre corriente, 1Ep.Cor.15.32, c. ὑπέρ: ὑπὲρ ἄνθρωπον por encima de las fuerzas humanas D.C.53.7.3
otros usos de ἄ. genérico y sin art. en construcciones distintas de 3: ἀνθρώπου φύσις la naturaleza humana E.Or.3
la naturaleza humana de Cristo τὸν Ὑὸν ... σάρκα ἤτοι σῶμα, τουτέστιν ἄ., ἀνειληφέναι Ath.Al.Syn.28.6 (p.257)
el hombre πέφυκε γὰρ καὶ ἄλλως ἄ. τὸ μὲν θεραπεῦον ὑπερφρονεῖν pues es absolutamente innato en el hombre despreciar al que le adula Th.3.39, λογιζόμεθα γὰρ δικαιοῦσθαι πίστει ἄνθρωπον pues sostenemos que el hombre queda justificado por la fe, Ep.Rom.3.28.

II expresiones gramaticalizadas, equivaliendo a un pron. indef. uno, uno cualquiera, cada uno ἄ. τῶν υἱῶν Ισραηλ cada uno de los hijos de Israel LXX Le.17.3, τί γὰρ ὠφεληθήσεται ἄ. qué provecho puede sacar uno, Eu.Matt.16.26
equivalente a la pas. impers. se χρῷτ' ἂν οὖν ἄ. se usaría Antipho Soph.B 44A.1.13, οὕτως ἡμᾶς λογιζέσθω ἄ. se nos debe considerar, 1Ep.Cor.4.1.

III peyor. y en lenguaje familiar, para evitar ἀνήρ, γυνή o el n. pr., en voc. ὥνθρωπε ¡eh, tú, amigo! Hdt.3.63, 8.125, S.Ai.791, 1154, Ar.Ach.818, 1107, Pax 719, Eq.786, Nu.644, ὦ ἄνθρωποι ¡eh, vosotros! Pl.Prt.314d, tb. sg. ἄνθρωπε ¡hermano!, POxy.215.1.17, Diog.Oen.2.3.9
ὁ ἄ. un sujeto, un individuo τὸν ἄ. ἀπώλεσεν mató al individuo D.21.91, οὗτος ἅ. ese sujeto Ar.Ach.576, cf. V.168, ἄ. ἀμαθὴς οὑτοσὶ καὶ βάρβαρος ¡este individuo es un ignorante y un bárbaro! Ar.Nu.492, plu. πολλοὶ μὲν ἄνθρωποι ... ὀλίγοι δὲ ἄνδρες muchos individuos ... pero pocos hombres Hdt.7.210
ὁ ἄ. en cont. adecuados el esclavo, el chico ὁ Εὐβίου ἄ. el esclavo de Eubio Hp.Epid.5.36, cf. Antipho 5.29, X.Mem.2.1.15, POxy.1067.30, Eu.Luc.12.36, ὡς ἀστεῖος ὁ ἄ. pues sí que es educado el individuo de un esclavo, Pl.Phd.116d, cf. Prt.314e, Phd.117e, ἂν ἄ. ᾖ Philem.22, cf. SB 4369.2.4 (III a.C.), POxy.805 (I a.C.), BGU 830.4 (I d.C.), POxy.1159.16 (III d.C.), ἄ. ἐμός Gal.14.649, μήτε αὐτοῦ μήτε ἀνθρώπων ἐκείνου ni de él ni de sus esclavos Pl.Lg.933d, οἱ τοῦ πυρὸς ἄ. los esclavos a cargo del fuego, Mart.Pol.15.1.

IV usos especializados plu. varones op. γυναῖκες: τῶν ... ἀνθρώπων τοὺς ἀχρειοτάτους ξὺν γυναιξί Th.2.6, τοσοῦτόν ἐσμεν ἀνθρώποις κακόν (habla Andrómaca) E.Andr.273, πρεσβύτας ἀνθρώπους, πρεσβυτίδας γυναῖκας Aeschin.3.157
sg. varón op. mujer σὺ δὲ πάνυ χαλεπὴ ἀεὶ τῷ ἀνθρώπῳ γεγένησαι pero tú siempre has sido muy difícil para el varón Luc.DMeretr.3.3, cf. 1Ep.Cor.7.1
marido op. mujer Eu.Matt.19.5, 19.10
hijo op. πατήρ Eu.Matt.10.35
ἡ ἄ. mujer Pi.P.4.98, Hdt.1.60, Ar.Lys.936, Hp.Mul.1.16, 1.61, 1.66, 1.68, 2.133 (p.288), Steril.230, Virg.1, Lys.1.15, 16, Isoc.18.52, Arist.EN 1148b20, Ach.Tat.5.22.2, Basil.M.30.33C, cf. Hsch.s.u. ἀνθρωπώ
esclava χαμαιτύπη δ' ἄ. Men.Sam.348, cf. Antipho 1.17, Is.6.20, pero ἄ. οὖσα siendo humana E.Hipp.472
tb. cadáver, SEG 9.72.24 (Cirenaica IV a.C).

B medic. ὁ ἄ. el cuerpo humano ὅλος ὥνθρωπος todo el cuerpo humano Hp.Flat.13
fig. n. de un emplasto Aët.15.43 (p.133.12).
• DMic.: a-to-ro-po.
• Etimología: Muchas hipótesis, ninguna decisiva. La más común postula un comp. de ἀνδρ- ‘varón’ (pero la fon. no es clara) y un < *ok ‘aspecto’ (cf. het. a-ta-ro-po), comp. de sent. poco satisfactorio, de otra parte. En realidad, es prob. que el primer término tenga rel. c. het. antuwaḫḫaš, antuḫšaš ‘hombre’, por lo demás oscuro.