ἀσεβής, -ές


1 de pers. que comete o ha cometido impiedad contra la divinidad o algo sagrado, impío (οἱ Πέρσαι) ἀσεβεῖς περὶ θεούς X.Cyr.8.8.27, ὅταν ἐξ ἀνδρὸς ... θεοσεβοῦς ἀ. γίγνηται Pl.Cra.394d, ἄνθρωποι Pl.Lg.886a, οὗτός ἐστ' ἀ. καὶ μιαρός D.21.14, cf. Plu.2.19e, c. gen. θεῶν ἀσεβεῖς ὅσοι Δωριεῦσι πατρῷοι impíos para con los dioses patrios de los dorios Paus.4.8.2
muy frec. en lit. crist. ἐγὼ δὲ καὶ ὁ λαός μου ἀσεβεῖς LXX Ex.9.27, de los hebreos ἧττον ἀσεβεῖς ... πρὸς ἀλλοτρίους I.BI 5.443, ἡμεῖς οὖν γενώμεθα ἐκ τῶν εὐχαριστούντων ... καὶ μὴ ἐκ τῶν κρινομένων ἀσεβῶν 2Ep.Clem.18.1
subst. masc. ὁ ἀ. el impío (de Edipo), S.OT 1382, 1441, OC 823, τῶν ἀσεβῶν ... ἀσεβέστατος Pl.Lg.907b, ὁ δίκαιος καὶ ὁ ἀ. LXX Ge.18.25, οὐ δικαιώσεις τὸν ἀσεβῆ ἕνεκεν δώρων LXX Ex.23.7, ὁδοὶ ἀσεβῶν LXX Pr.2.22, 4.14, etc.

2 de abstr. y n. de acción que comporta impiedad, impío θάνατος A.A.1493, διάνοια A.Th.831, cf. Supp.9, βίος Pl.Lg.886b, λόγοι Pl.Lg.891d, cf. Isoc.12.203, X.Mem.1.1.16, ἔργον D.20.126, ζῆλος ἄδικος καὶ ἀ. 1Ep.Clem.3.4
neutr. plu. subst. cosas impías μήθ' ἕρδειν μήτε λέγειν ἀσεβῆ Thgn.1180, δεινὰ καὶ ἀσεβῆ ἐργάσασθαι Pl.R.391d
sg. la impiedad op. τὸ εὐσεβές Pl.Euthphr.5c
neutr. plu. sup. como adv. αὐτὴν ἀσεβέστατα ᾔσχυνεν D.C.79.9.3.

3 adv. -ῶς impíamente ἐκείνῳ ἀ. ἐπεβούλευσαν D.C.44.1.2.