ἀνακύπτω


I en sent. físico

1 sacar, levantar la cabeza κἀγκύψας ἔχε y mantén la cabeza bien alta Ar.Th.236, ἀνακύφας ἐρυγεῖν Thphr.Char.11.3, ἐκ τῆς θαλάττης Pl.Phd.109d, μέχρι τοῦ αὐχένος Pl.Tht.171d, cf. Phdr.249c
de un caballo ἀνακεκυφώς X.Eq.7.10, cf. Men.Dysc.537.

2 echar el cuello o la cabeza hacia atrás para beber ἀνακύπτειν πινούσας Arist.HA 613a13, para contemplar algo por encima de la cabeza πρὸς αὐτὸν τὸν Δί' ἀνακεκύφαμεν E.Cyc.212, ἐν ὀροφῇ ποικίλματα θεώμενος ἀνακύπτων Pl.R.529b, ἀνακύψας δ' οὖν μετ' ὀλίγον τὸν βουβῶνα ... εἶδεν I.AI 19.346, ἀνακύπτειν τε καὶ πρὸς τὸ πᾶν ἀποβλέπειν Luc.Icar.4, ἀνακύψατε καὶ ἐπάρατε τὰς κεφαλάς Eu.Luc.21.28.

3 echar el cuerpo hacia atrás en gimnasia para hacer flexiones ἐπικύπτειν καὶ ἀνακύπτειν συνεχῶς Gal.6.146.

II fig.

1 asomarse, dejarse ver παρὰ τοὺς ἰχθῦς ἀνέκυψεν se presentó en el mercado de pescado Ar.Ra.1068.

2 de pers. levantar la cabeza, salir a flote, resurgir de las dificultades, abs. Anacr.65.2, X.Oec.11.5, (δῆμος) ἐλευθερωθεὶς ἀνέκυψε Hdt.5.91, ἐπειδὴ δι' Ἀπολλώνιον οὐ δυνάμεθ' ἀνακύψαι PCair.Zen.160.5 (III a.C.), οὐκ ἔστι ἀνακύψαι ... ὑπὸ τῆς αἰσχύνης UPZ 70.23 (II a.C.) ἡ ... πόλις, ὥσπερ ναῦς κουφισθεῖσα, ἀνακύψει D.Chr.13.35, ἀπὸ τῶν μυχῶν τοῦ σώματος ... ἀνακύπτειν Porph.Marc.6, ἀνακύψαντες ἐκ τοῦ δέους I.BI 6.401
en gener. de cosas surgir, salir ὅτι ἐξ αὐτῶν καλόν τι ἀνακύψοιτο τῶν ἐρωτημάτων Pl.Euthd.302a, τὰς ἀνακυπτούσας ... χρείας Ascl.Tact.11.7, cf. Cod.Iust.1.2.17, ὡς ἀνακύπτειν τὰς Σικελικὰς καὶ Συβαριτικὰς καὶ Ἰταλικὰς τραπέζας como para que se realcen las mesas sicilianas, sibaritas e italianas Ath.25e.