< ἀέναος ἀένιος > ἀενάων, -ουσα, -ον • Alolema(s): ἀιέν- Hes.Op.550 • Prosodia: [ᾱενᾰ-] que fluye siempre ὕδατα Od.13.109, ποταμοί Hes.l.c., κρήνη Antim.136.