διάμεσος, -ον


I 1arq. medianero, divisorio χῶμα IG 22.244.14 (IV a.C.), τοῖχος IG 11(2).156A.38, ID 324.24 (ambas III a.C.), τεῖχος Olymp.in Grg.7.3.

2 intermedio πλήρης ἐστὶ σφυγμὸς ὁ δ. πρὸς τὴν ἁφὴν ὑποπίπτων Gal.19.404, οὐκ ἐπὶ μόνης δὲ τῆς καταρχῆς τῶν χρόνων ... ἀλλὰ καὶ ἐν τοῖς διαμέσοις no sólo al comienzo de los tiempos ... sino también en el tiempo intermedio Vett.Val.279.4, μηδεμιᾶς διαμέσου ἐναλλαγῆς προσώπου γενομένης no mediando ningún cambio de persona Eus.M.23.1149A.

II subst. οἱ διάμεσοι la clase media Hsch.