βᾰσῐλεύω


I intr.

1 ser rey o reina, reinar οὐ μὲν ... πάντες βασιλεύσομεν ἐνθάδ' Ἀχαιοί· οὐκ ἀγαθὸν πολυκοιρανίη Il.2.203, cf. 6.425, E.Io 1087, Plb.4.35.11
c. gen. Ἀχαιῶν Od.1.401, Πύλου Od.11.285, ἀθανάτων Hes.Th.883, χθονός E.El.12, Μακεδονίας D.13.24, cf. Plb.18.3.4, Νίνου AP 16.27.3
c. dat. Γιγάντεσσιν Od.7.59
c. distintas prep. ἐν ὑμῖν Od.2.47, ἐν ταῖς πόλεσιν τῶν Ἑλλήνων Ar.Au.508, ἐν τοῖς Ἕλλησι LXX 1Ma.6.2, Ἰθάκης κατὰ δῆμον Od.22.52, ἐπὶ τὰς δύο βασιλείας LXX 1Ma.1.16
en la fórmula para fechar documentos βασιλεύοντος Πτολεμαίου durante el reinado de Ptolomeo, PLugd.Bat.17.3.2 (II a.C.), cf. OGI 90.1 (Roseta II a.C.)
ser de sangre real τῶν βασιλευουσῶν παρθενικῶν AP 5.257.6 (Pallad.)
en aor. acceder al trono, convertirse en rey Ψαμμήτιχος βασιλεύσας Psamético cuando ocupó el trono ... Hdt.2.2, Τημενίδαι ... ἐβασίλευσαν los Teménidas establecieron su reino Th.2.99, cf. X.HG 3.3.3
en lit. crist. del reinado de Cristo βασιλεύει ὁ Κύριος Didym.M.39.1508A.

2 de otras instituciones distintas de la realeza ser el arconte rey en Atenas Πατροκλέους ... τοῦ τότε βασιλεύοντος Isoc.18.5, cf. IG 12.776
de otras magistraturas IPE 12.352.56 (Quersoneso II a.C.)
en Roma ser el emperador Κλαύδιος βασιλεύσας ἔτη δεκατρία I.AI 20.148, cf. D.C.43.45.3, AP 1.3.3, Vett.Val.31.23, ἡ βασιλευούσα πόλις la ciudad imperial Ath.98c, IEphesos 211.8 (imper.), cf. CPHerm.125.2.3 (III d.C.), Eus.DE 3.7
en el sent. más amplio de gobernar οἱ φιλόσοφοι ... ἐν ταῖς πόλεσιν Pl.R.473c, cf. Vett.Val.68.25.

3 en v. pas. ser gobernado por un rey τυραννουμένη πόλις πρὸς βασιλευομένην Pl.R.576d, cf. Arist.Pol.1284b39, οἱ γὰρ Λακεδαιμόνιοι συνήθεις ὄντες βασιλεύεσθαι Plb.4.22.4, παντὸς μὲν ἁγίου ὑπὸ θεοῦ βασιλευομένου Origenes Or.25.1, c. ac. int. βασιλείαν πασῶν δικαιοτάτην βασιλευόμενοι Pl.Lg.680e
gener. ser regido (γαῖαν) βασιλευομέναν οὐ κατ' αἶσαν Pi.P.4.106, ὑπὸ νόμου βασιλευόμενοι Lys.2.19
de ahí estar sometido ἐγὼ δὲ οὐκ ἄν ποτε ὑπὸ ἀνθρώπων οὐδενὸς βασιλευθείην habla Alejandro, D.Chr.2.15, cf. 16.

4 fig. ser superior, ser soberano del Bien absoluto βασιλεύων ἐν τῷ νοητῷ Plot.1.8.2, cf. 5.3.12
ser dueño absoluto c. gen. τῶ χρυσῶ Theoc.21.60
sentirse o ser como un rey τρυφήσεις ἐν πενίᾳ καὶ βασιλεύσεις ref. al filósofo, Plu.2.101d, χωρὶς ἡμῶν ἐβασιλεύσατε ref. a gente disipada, 1Ep.Cor.4.8.

II tr.

1 c. ac. de pers. hacer o nombrar rey καὶ ἐβασίλευσαν αὐτόν LXX 4Re.14.21, cf. Id.9.6, c. ac. int. βασίλευσον αὐτοῖς βασιλέα LXX 1Re.8.22.

2 c. ac. int. regir, gobernar τὴν βασιλείαν τοῦ πατρὸς ἀεὶ βασιλεύων Ath.Al.M.26.108A.