Ἐντελλῖνος, -η, -ον


entelino ét. de Entela ὁ δᾶμος τῶν Ἐντελλίνων IGDS 208.9, 212.17 (ambas Entela III a.C.), ἡ Ἐντελλίνων πόλις D.S.16.67, cf. St.Byz.s.u. Ἔντελλα.