Ἐλεάτης, -ου, ὁ


eleata, de Elea

1 ét. de Elea, Arist.Rh.1400b6, SEG 12.378.13 (Cos III a.C.), IG 92.1530 (Cefalonia II a.C.), Plb.1.20.14, Plu.Per.4, Polyaen.6.11, D.L.9.30, Iambl.VP 267, Hsch., St.Byz.s.u. Ἐλαία.

2 Ἐ. κόλπος App.BC 5.98.