ἐξάντης, -ες


I 1libre de c. gen. γενέσθαι τῆσδέ μ' ἐξάντη νόσου Trag.Adesp.151, (ζωή) ἐ. πάσης ἀσελγείας Plu.Fr.47, τοῦ κακοῦ πεποίηκε τὸν ἄνθρωπον ἐξάντη Ael.NA 16.28, τῆς μήνιδος τῆς ἐκ τοῦ θεοῦ Ael.Fr.83, δειλίας Iul.Or.9.195b, τῆς ἐπιληψίας Orib.45.30.13, κινδύνων Eust.756.16
abs., cont. medic. o mág. libre de peligro, curado, sano ἢν δ' ἄρα ἀφίκηται (ἐς τὰς ἑπτὰ ἡμέρας), ἐ. γίνεται Hp.Morb.3.3, cf. 1.14, Mul.1.41, Hsch., frec. ref. curaciones mágicas ἐξάντη ποιῆσαι curar Pl.Phdr.244e, D.Chr.4.90, Synes.Insomn.4
fig. νόμων τιμωρίαις ἐξάντεις τοὺς μιαιφόνους κατέστησαν sanaron a los asesinos mediante castigos establecidos por las leyes Eus.PE 4.16.21.

2 que está fuera de sí, enloquecido, EM 346.42G.

II neutr. sg. ἐξάντες como adv. enfrente Hsch.