ἐξαρθρέω


medic.

1 tr., c. suj. de pers. dislocar las articulaciones, descoyuntar c. ac. de pers. τὸ ἄρσεν γένος ... νήπιον ἐὸν ἐξαρθρέουσιν las Amazonas, Hp.Art.53, frec. abs. (κατὰ τὰ ἴσχια) ἐς τὸ ἔξω ἐξαρθρῆσαι Hp.Art.53, ἢν παρὰ τὸ σφυρὸν ἐξαρθρήσῃ Hp.Art.53, en v. pas. νοῦσοι, ἐν ᾗσιν ἐξαρθρεῖται τὰ τοιαῦτα (ἐξαρθρήματα) Hp.Art.58
part. ὁ ἐξαρθρῶν cirug. el (médico) que practica la dislocación ἐπὶ τῶν συνήθως ἐξαρθρούντων Apollon.Cit.2.

2 intr., c. suj. de la parte dislocarse αἱ γνάθοι Hp.Art.31, τὰ ὀστέα Hp.Art.29, ἀγκὼν ... ἐξαρθρεῖ δὲ κατὰ τέσσαρας τρόπους Apollon.Cit.10, cf. Gal.3.162, ἡ κνήμη Gal.18(1).685, ἐξαρθρεῖ ποτε καθ' ἑαυτὸν ὁ πῆχυς Orib.49.12.1, τὸ κῶλον Paul.Aeg.3.77.6
esp. en part. aor. τὰ ἐξαρθρήσαντα dislocaciones Hp.Mochl.5, y perf. τῶν ἐξηρθρηκότων ... τῶν σπονδύλων Gal.5.747
subst. τὸ ἐξηρθρηκός dislocación Gal.5.745, τὰ ἐξηρθρηκότα huesos dislocados Gal.1.270.