ἐξαγορεύω


1 gener. proclamar, declarar, hacer público ἑκάστη ὃν γόνον ἐξαγόρευεν Od.11.234, ἐτώσιον ἐξαγορεύσω Epic.Alex.Adesp.2.55, cf. Orph.A.1118, ὅπερ οἶδα ἐξαγορεύειν οὐχ οἱόν τέ μοι A.Thom.A 131
esp. c. ac. ref. a secretos y misterios revelar, desvelar οὔτε πρὸς τοὺς Φωκέας ἐξηγόρευε οὐδέν Hdt.9.89, cf. Plu.Eum.6, Sch.Od.15.529, τὰ τοῦ Ἔρωτος ... μυστήρια Ach.Tat.5.26.3, cf. Longus 3.30.5, Hld.10.29.4, Alciphr.1.8.1
abs. Rhetor. en Cat.Cod.Astr.8(4).148.22
frec. en cont. relig. αἱ ταφαὶ τοῦ οὐκ ὅσιον ποιεῦμαι ... ἐξαγορεύειν τοὔνομα Hdt.2.170, ταῖν θεαῖν τὰ ἀπόρρητα Luc.Pisc.33, cf. D.L.1 proem.5, Paus.8.44.6, τοὺς χρησμούς Iust.Phil.Coh.Gr.37.1
en v. med. mismo sent. ἐξαγορεύσεται τὰ δαιμόνια 2Apoc.2.

2 declarar, reconocer, confesar una falta o delito τινὰς ἁμαρτίας αὑτοῦ καὶ πλημμελείας Plu.2.168d, en uso abs. IKnidos 150A.4 (I d.C.)
frec. esp. en lit. jud.-crist. confesar τὴν ἁμαρτίαν LXX Le.5.5, Gr.Naz.M.36.397A, cf. Ph.1.698, Origenes M.17.249B, τὰς οἰκείας ... θεομαχίας Eus.VC 1.59.1, τὴν αἰτίαν ... δι' ἣν ἥμαρτε Ath.Al.M.27.376B, cf. Meth.Lepr.6.9, Basil.M.31.945B
abs. hacer una confesión, confesar LXX 2Es.10.1, IKnidos 150A.4 (I d.C.).