ἐντήκω


A tr.

1 verter fundido metal u otras substancias τὰς τούτων (λίθων) ἁρμονίας ἐπλήρου μόλιβδον ἐντήκουσα rellenó las junturas de las piedras vertiendo en ellas plomo fundido D.S.2.8, cf. Plu.CG 17, εἰς τὰ ὦτα θερμὸν ἐντήκειν χαλκὸν Plu.Art.14, κηροῦ σμικρὸν Aret.CA 1.4.8, cf. 2.3.17, CD 1.2.8, ἐντηκομένου κηροῦ τῷ ἐλαίῳ Aët.12.42
fig. verter, infundir κᾷτ' (Ἔρως) ἐντήξῃ τέτανον τερπνὸν τοῖς ἀνδράσι y si Eros vierte una placentera rigidez en los varones Ar.Lys.553 (var. en ap. crít.), μαθήσεως δίψαν ἄληκτον ἐντήκων infundiendo una incesante sed de aprender Ph.1.381, en v. pas. ταῖς ... ψυχαῖς ἁπαλαῖς ἔτι τὰ μαθήματα ἐντήκεται Plu.2.3e.

2 disolver, diluir en v. pas. δραχμαὶ ἓξ ἁλῶν ἐντακεῖσαι θερμῷ ὕδατι Aët.9.42, fig. θρήνοισιν ἐντακεῖσα Lyc.498 (cód.).

3 ablandar, macerar en v. med. νέον ὀρταλιχῆα ὕδασιν ἐντήξαιο tendrías que ablandar en agua un joven polluelo Nic.Al.229.

B intr.

I en v. med. o med.-pas.

1 verterse, derramarse en sent. fig. (Κύπρις) ἐντήκεται γὰρ πλευμόνων ὅσοις ἔνι ψυχή Cipris se vierte en cuantas entrañas hay alma S.Fr.941.7, cf. Ph.2.463, ἥδε τ' οὐδ' ἂν εἰ κάρτ' ἐντακείη τῷ φιλεῖν tampoco ésta, aunque se haya fundido completamente en su amor S.Tr.463.

2 disolverse, fundirse en sent. fig. ἐντακήσεσθε ἐν ταῖς ἀδικίαις ὑμῶν os disolveréis en vuestras propias injusticias LXX Ez.24.23.

II en perf.

1 c. valor estativo estar recubierto de ἀνδριὰς χαλκῷ ἐντετηκώς estatua recubierta de bronce Fauorin.Fort.4.

2 fig., de sentimientos meterse dentro, penetrar, infiltrarse μῖσος ... παλαιὸν ἐντέτηκέ μοι un antiguo odio se ha apoderado de mí S.El.1311, cf. Pl.Mx.245d, D.H.7.46, τὸ δέος ... ἐντετηκὸς ... ταῖς ψυχαῖς D.H.6.72, cf. D.S.1.83, ἐμοὶ δὲ βιβλίων κτήσεως ... δεινὸς ἐντέτηκε πόθος Iul.Ep.107.378a.